Lanfranc
bölcsész, egyházi iró, szül. Paviában 1005., megh. 1089 máj.
28. 1040. Dél-Franciaországban iskolát nyitott. Iskoláját sokan látogatták.
Majd Normandiába ment és ott a hires beci kolostorba lépett és ott is iskolát
alapított. 1063. az I. Vilmos által alapított és szt. Istvánról nevezett caëni
kolostor apátjává, 1070. canterbury érsekké és Angolország primásává lett. A
bölcseleti tudományok felélesztője s a skolasztika megalapítója. Nevezetesebb
munkái: De corpore et sanguine Domini, adversus Berengarium Touronensem;
Commentarius in epistolas s. Pauli; Epistolarum liber (60 levél); Pericope
orationis quam in concilio anglicano habuit. Kiváló tanítványa volt szt.
Anzelm, aki utóda is lett a canterbury érseki széken. Műveinek legjobb kiadása
1648. jelent meg, dom Luc Cochéry tudós bencés felügyelete alatt; újabban Giles
adta ki 1844-45. 2 kötetben Oxfordban.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|