Lanfranconi
(ejtsd: -kóni) Grazioso Enea, mérnök, a magyar történelmi
társulat alapító tagja, szül. Pellióban (Lombardia) 1850 máj. 30., öngyilkos
lett Pozsonyban 1895 márc. 9. Mérnöki tanulmányait befejezve, 1870.
Magyarországba jött s Pozsonyban telepedett le, hol mint a dévényi kőbányák
tulajdonosa és mérnök meggazdahodott. Vizépítészeti művei: Közép-Európa útjai
és a Duna-folyam szabályozásának fontossága (Pozsony 1880, mely három nyelven:
magyarul, németül és franciául jelent meg); Magyarország ármentesítése
(Budapest 1882); A Lanfranconi-féle önműködő sikló (1890). Magyar történeti és
régészeti problemákkal is foglalkozott, igy Árpád sírját is kutatta, melyet a
Hainburg melletti tumulusban vélt megtalálhatni. (V. ö. a P. Lloydban 1894 jun.
10. és 11. közl. cikkét). Szenvedélyes könyv- és metszetgyüjtő volt,
könyvtárában többek között a Dunára és Pozsonyra vonatkozó összes művek össze
voltak gyüjtve. Hires régi 14 000 drbból álló térképgyüjteményét az 1885-iki
budapesti országos kiállításon bemutatta s később Budapest fővárosnak
adományozta. Az egyik Rubens-képet Munkácsy negyedmillió értékünek becsülte.
Könyvgyüjteményét s képtárából a magyar tárgyu festményeket a magyar kormány a
nemzeti muzeum részére megvette; a többi könyvet, képet és nagybecsü
rézmetszet-gyüjteményét 1895 okt. Kölnben elárverezték.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|