égő gáz vagy izzásig hevített gázalaku test. Amely test
égésekor nem fejleszt éghető gázokat, vagy maga nem alakul át az égési meleg
által gázalakuvá, az nem éghet lánggal, hanem csak izzik. Ilyen a vas, a szén;
ellenben foszfor, hidrogén, kén, szerves anyagok lánggal égnek, mert amennyiben
nem gázok, mégis éghető gázalaku termékek fejlődnek belőlük. A L. lehet
világító vagy nem világító. Nem világító a tiszta égő gázak L.-ja, p. a
hidrogéné; világító ellenben mindazon testek lángja, mely fehér izzásba kerülő
szilárd részecskéket tartalmaz. Rendes világító anyagaink: a gyertyák,
petroleum, repceolaj stb. a lángban lebegő izzó szénrészecskék révén képesek
világító L.-ot adni. A világítógáz annál fényesebb lángu, mennél többet
tartalmaz szénben gazdagabb szénhidrogénekből (etilén, butilén, acetilén
stb.-ből), mert ezekből az égéskor a szénnek egy része kiválik és csak a láng
magas hőmérsékletétől hevülnek föl izzásig. Hogy e lángokban szénrészecskék
vannak, bizonyítja az, hogy a lángba tartott hideg tárgy bekormozódik. A
lángnak világító képessége azonban ugy látszik nemcsak az abban izzó szilárd
részecskéktől, hanem az égő gáz hőmérsékletétől és amint Frankland észlelte, az
égő gáz sűrüségétől is függ. Előbbire bizonyíték az, hogy a bármiféle módon
szintelenné tett láng (szintelenné lesz a láng, ha az égő gázgoz elegendő
levegőt, vagy az égésben részt nem vevő gázokat p. nitrogént, sósavgázt,
széndioxidot stb. elegyítünk) ismét világítóvá válik, ha az elégetendő
gázkeveréket előbb izzó platinacsövön vezetjük keresztül és a forró gázokat
gyujtjuk meg. Az utóbbira pedig az a bizonyíték, hogy a hidrogén is erősen
világít - pedig ennek a lángjában szilárd részecskék nincsenek - ha az égés 20
atmoszfera nyomás alatt történik, vagyis mikor a hidrogéngáz sűrüsége igen nagy.
Maga a L. három részből áll: 1. a belső sötét részből, melyben a gázalaku
termékek még nem égnek; 2. az ezt körülvevő erős fényü részből, melyben a gázok
már részben égnek, mig a szénrészecskék izzó állapotban lebegnek és 3. a külső
burkolatból, mely legtöbb oxigént kap és melyben a kivált szénrészecskék
teljesen elégnek. Ez a rész nem világít, de forró. Világító L. hevítővé tehető,
ha kellő mennyiségü levegő (oxigén) hozzájárulásával teljes égés eszközöltetik.
Ez történik a forrasztócsőnél, a Bunsen-féle égőknél, melyek a L.-tól elvonják
világító képességét, de hőfokát emelik. Ugyanez történik az Auer-féle
gáz-izzólámpában, ahol a világítógáz levegővel keveredve forró lángot ad s ez
fehér izzásba hozza a körülvevő és különféle fémsók oldatával átitatott szövetburkot.
A L. szine attól fütt, milyen szinü fényt képesek a benne lebegő izzó
részecskék kibocsátani.
Forrás: Pallas Nagylexikon