Lange Lajos

Német nyelvész és régiségbuvár, szül. Hannoverben 1825 márc. 4., megh. Giessenben 1885 aug. 18. Göttingában tanult s itt is habilitáltatta magát, de Prágában, majd Giessenben s később (1871-től haláláig) Lipcsében volt tanár. Számos filologiai dolgozatain és magyarázatain kivül legfontosabb műve: Handbuch der röm. Altertümer (3 köt., 1876-79); továbbá: Der Homerische Gebrauch der Partikel (Lipcse, 1872-73) és Die Epheten und der Areopag von Solon (u. o. 1874). Kisebb iratai életrajzával 1887. jelentek meg; Curtius, Lepsius és Ribbeck közreműködésével L. adta ki a Leipziger Studien címü folyóiratot. V. ö. Neumann K. J., Ludwig L. (Berlin 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon