Langiewicz
(ejtsd: -gjevics) Marián, lengyel politikus, az 1863-iki
fölkelés vezére, szül. Krotosinben (poseni hercegség) 1827 aug. 5., megh.
Konstantinápolyban 1887 máj. 11. A filozofiát tanulta a boroszlói egyetemen,
majd Prágába ment, hogy a szláv nyelveket tanulmányozza. Szegény lévén,
kénytelen volt megszakítani tanulmányait és leckéket adni, hogy megélhessen, de
később mégis visszatérhetett Boroszlóba, ahol matematikát tanult. Azután
besorozták a porosz landwehrbe, ahol egy évig a királyi gárdánál szolgált.
Kiszabadulván, folytatta katonai tanulmányait s e célból bejárta
Franciaországot, Olaszországot, Angliát és 1860. résztvett Garibaldi sziciliai
hadjáratában. Mikor ezután visszatért Lengyelországba, tagja lett a központi
nemzeti bizottságnak és szervezte a fölkelést. Oroszország ellen 1863 jan. 22.
támadt fel a sandomiri kerület, amelynek bányaműhelyeit nagyrészt
fegyvergyárakká változtatta. Mint a forradalmi bizottságtól kinevezett tábornok
megverte az oroszokat febr. 1. Wonsoknál és Szlupiánál megerősítette
hadállását. Ott kapott 1000 fegyvert és 8 gyárat erősítéseül és nagyszámu
lengyel hazafi jött harcolni az ő zászlója alatt az ország szabadságáért. Igy
nőtt meg a serege 12 000 főre. Most ismét megtámadta az oroszokat Wonsoknál s
megverte őket, ugy hogy kénytelenek voltak Sztakovig meghátrálni. L. Kielcéig
nyomult előre s felszabadított útközben egy csapat lengyel foglyot.
Zieziovanszki csapataival egyesülve, febr. 23. Malagorznál ismét megverte az
oroszokat, elvévén tőlük 500 fegyvert és két ágyut. Győzelmesen nyomult előre
Zombkoviceig, Olkuzig, nem messze Krakótól és Szosznovicén készült berendezni
főhadiszállását, ahol mint diktátor hadügyi, belügyi, külögyi és pénzügyi
igazgatóságot alakított, de az erők tényleges centralizálására már nem ért rá.
Az oroszok nagy erővel támadták meg és Zagosnál, véres ütközetben
megsemmisítették hadereje legnagyobb részét. L. menekülni volt kénytelen, de
elfogták osztrák területen és Tarnowba internálták, majd Josephstadtba vitték,
ahol két évig volt bezárva, amig a svájci köztársaság nem követelte kiadását,
mint svájci állampolgárét. L. ezután Solothurnban telepedett le, majd
Törökországban vállalt katonai szolgálatot, később Párisba költözött, ahol
sokáig Langlé név alatt élt.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|