Lángreakció
a fémeknek száraz úton való kimutatására szolgáló analitikai
módszer, melyet Bunsen állapított meg. Gyakorlati előnye, hogy hosszasabb
előműveletek nélkül, igen kevés anyaggal és gyorsan keresztülvihető. E
módszernél a Bunsen-féle lámpát szokták használni, melynek nem világító
lángjában hatféle tér különböztethető meg. Ezek közül azonban legfontosabb a
következő három, u. m.: 1. Az olvasztó tér (a láng alsó harmada), ahol a láng
legmelegebb, a hőmérséke Bunsen szerint körülbelül 2300°. - 2. A felső redukáló
tér (kis világító kúp), melyben az izzó állapotban kiválott szén igen erősen
redukál. - 3. A felső oxidáló tér (a láng csúcsa), melyben fölös oxigén és elég
magas hőmérsék lévén, kiválóan alkalmas az oxidációra. A nem illó
fémvegyületeket (p. ezüst, réz, vas) ezzel a módszerrel ugy vizsgálják meg,
hogy megolvasztott kristályos szódával bekent és azután a lángban
megszenesített gyufaszálnak a végére kevés megolvasztott szódát kennek fel és
az illető fémvegyületbe mártják, ugy hogy abból egy morzsányi maradjon rajta,
végül pedig a redukáló térbe tartják. Az igy kapott szódagyöngyöt letörik és
kis mozsárban néhány csepp vizzel szétdörzsölik. A redukció következtében az
illető vegyületből keletkezett tiszta fém kis gömböcske (ezüst) vagy apró
fényes pikkelyek alakjában (réz) marad vissza, mely aztán tovább vizsgálható. A
L.-nak másik esete, mikor verődéket állítanak elő ugy, hogy az azbesztfonal
végére tett fémvegyületet a redukáló térbe teszik és ezzel egyidejüleg az
azbeszt fölé mázos porcellán-csészét tartanak. Ilyenkor az u. n. fémverődék
képződik, ha pedig a csészét magasabban, az oxidáló térbe tartják, az u. n.
oxidverődék áll elő. E verődékek szine és a füstölgő jódhidrogénsav vagy az
ammoniumszulfid gőzének irányában való magaviselete az illető fém felismerésére
igen előnyösen felhasználható. A L.-nak harmadik esete a szines lángok
előidézésében áll. Ez az eljárás az alkali és a lúgos földfémek felismerésénél
értékesíthető, mert ezeknek sói (legkivált a kloridjai) vékony platinadrót
végén a szintelen lángba tartva itt elpárolognak és izzó gőzük sajátságos és az
illető fémre jellemző szint kölcsönöz a lángnak. E szines lángok legszabatosabban
a spektroszkóppal vizsgálhatók meg. L. Szinképelemzés.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|