lant
zene
Húros, pengetős hangszer, hosszúkás, alul félgömbszerűen domborodó testtel, rövid, hátrahajló
nyakkal. Spanyolországon és Itálián keresztül arab közvetítéssel, Keletről került Európába, és a
XIII-XIV. sz.-ban már a házi és társas zenélés nélkülözhetetlen hangszere. Irodalmát kora
valamennyi zenei műfajának átirata adta. Virágkorát a XVI. sz.-ban élte, melynek európai hírű
művésze és zeneszerzője a magyar Bakfark Bálint. A magyar históriás énekek nagynevű
szerzőjének, Tinódi Lantos Sebestyénnek kezéből sem hiányzott a lant, énekeit annak kíséretével
adta elő, címerébe lant és kard került. Napjainkban a lant ismét reneszánszát éli.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|