Lao-ce

hires khinai bölcsész, a taók szektájának alapítója, L., kinek neve khinaiul öreg gyermeket jelent, mert tisztelőinek hite szerint szakállal jött a világra, egy mély értelmü, de igen homályos stilusu filozofiai művet, Tao-te king-et (a tao v. az erény kánonja) irt. Születése Kr. e. 565., még a Konfucius előtti korba esik. Ez utóbbi nagy tisztelője volt L. tanának, de annak igazi értelme épp ugy rejtve volt előtte, mint a Tao-cék (tao a. m. erény, ce a. m. tanító) filozofiai iskolájának követői előtt. A Tao-te-king-ben az emberiség főcéljául az erényhez, az örök és megfoghatatlan Tao-hozi közeledés van feltüntetve. Konfuciussal ellentétben semmibe sem veszi a fennálló szokásokat és törvényeket. Szektája, érthetetlen tanával - a tao értelmezése ugyanis tág tért nyitott a legbadarabb agyafurt okoskodásnak - csakhamar bohóckodássá fajult. Franciára először Stanislas Julien fordította; Le livre de la voie et de la vertu (Páris 1842). Németül Strauss (Lipcse 1870) és Plänkner (Aus dem chines. übers. und erklärt, u. o. 1870) tolmácsolták.

Forrás: Pallas Nagylexikon