(ejtsd: -plász), 1. Cirill Péter Tivadar, francia tengeri
utazó, szül. az Atlanti-oceánon 1793 nov. 7., megh. Brestben 1875 jan. 24. Mint
fregattkapitány kétszer (1830-32 és 1837-40) körülhajózta a földet; aztán 1841.
ellentengernagy, 1853. viceadmirál, 1857. bresti tengerészprefektus lett.
Utazásai eredményét Voyage autour du monde (Páris 1839) és Campagne de
circunnavigation de la frégate l"Artémise (u. o. 1840-53) c. könyveiben tette
közzé.
2. L. Péter Simon, marquis de, francia matematikus és
csillagász, szül. Beaumont en Augeban 1749 márc. 28-án, meghalt Párisban 1827
márc. 5. Már fiatal korában kitünő tehetségeket árult el, minden tudományban
jártas volt, de különösen a matematika felé vonzódott. 1766-69. a Lagrange
által alapított torinói Memoire-okban közzétett értekezései alapján
szülővárosában a katonai iskolán a matematika tanára, majd Párisban a tüzérségi
tanfolyam examinatora lett. 1773. az akadémia tagjává választották. A francia
forradalom első idejében Lagrange-zsal együtt a commission des poids et mésures
tagja és az Ecole normale tanára volt; a konzulátus alatt 1799-ben
belügyminiszter, azután a tanács tagja és kancellárja lett; 1803. tisztán
tudományos tevékenységéhez tért vissza. Napoleon gróffá, XVIII. Lajos pairré és
marquis-vá nevezte ki s alig volt kitüntetés, melyben L. nem részesült volna.
Műveinek teljes kiadását csakhamar halála után közköltségen indították meg
(Páris 1843-48, 7 köt.). L. Newton halála óta az aszronomia legkiválóbb
szelleme és legtermékenyebb irója és Mécanique céleste címü nagy műve (Páris
1799, I. II. köt., 1804. III. IV. köt., 1825. V. köt., új kiadás Páris 1878-82)
folytatása és mélyítése Newton művének. Tisztán analitikai módon az égi testek
mozgására vonatkozó majd minden problema tárgyalást és legnagyobb részben
megoldást is talál; a bolygók elliptikus mozgása, a bolygórendszer perturbációi
és állandósága, az égi testek alakja, a precesszió, nutáció s az égi testek
tengelyforgásának elmélete, a tengerjárás, s az egyes bolygók és holdjaiknak
mozgása s sok más, az asztronomiával kapcsolatos problema ugy van tárgyalva,
hogy L. ezen munkája bátran nevezhető a modern asztronomia leggazdagabb
forrásának. Főművének kitünő, teljesen matematika nélkül magyarázó népszerü
kivonata az Exposition du systéme du monde (Páris 1796, 2 köt.), mely
1796-1835. 6 kiadást ért, s egyebek között L. hires kozmogoniáját is
tartalmazza. Nem csillagászati művei között fontosak: Théorie analytique des
probabilités (Páris 1812, 3. kiad. 1820) és Essai philosophique sur les
probabilités (1814, 6. kiadás 1840), melyek a valószinüségi számításra
vonatkozó kutatásait tartalmazzák, s egynéhány a kémiára és hőtanra vonatkozó
értekezése.
Forrás: Pallas Nagylexikon