Lappföld

(Lappmark), a benszülötteknél Same ädnam, Európa Ény-i részében azon vidék, melyen lappok laknak. E vidék négy ország közt oszlik meg: Norvégiában magában foglalja Finnmarkent, Oroszországból Kola félszigetet, Finnországból Uleaborg (l. o.) kormányzóság egy részét és Svédországban a következő járásokat: Asele-, Umeâ-, Piteâ-, Luleâ- és Torneâ-Lappmarkot. Az egész terület 385 000 km², lakóinak száma 100 000, akik közt 25 000 lapp, 28 000 svéd, 20 000 norvég, 15 000 finn, 5000 orosz és 2000 kareliai. A svéd L. ²/₃-ában Borbotten és ¹/₃-ában Westerbotten länhez tartozik, 115 885 km² területtel, 37 000 lak., akik közt 28 000 svéd, 6800 lapp és 3000 finn. A svéd L. erdős, zord, számos folyammedertől átszelt magas föld, amelynek É-i és Ny-i részeit a Kölen és annak kiágazásai takarják, amelyekben Kebnekaisse (2130 m.) a legmagasabb hegycsúcs. Ezen hótakarta, kopár hegyes vidéktől D-re tavakkal és mocsárokkal fedett terrasz terül el, amelynek lábánál óriási fenyvesekkel és kitünő legelőkkel takart tengermellék terül el. Ezen részen a lakosság legsűrübb, mig a hegyes vidékeken legfölebb nomadizáló lappok bolyonganak. A folyók az Ume, a Skelleft, a Pite, a Lule, a Kalix és a Torne a Muonióval; tavak: a Virihjauri és a Vastenjauri, továbbá a Horn-Afvan a Stor-Afvan nevü nyulványával. Csakis a D-i részeken találni árpa-, rozs-, zab- és burgonyaföldeket; termékeik azonban nem elégségesek a lakosság táplálkozására. V. ö. Aubel, Ein Polarsommer (1874); Kent, Vithin the Arctic circle (1876); Mantegazza, Un viaggio in Lapponia (1881); Früs, Laila, Schilderungen aus Lappland (1886); Halász Ignác, Dvédorsz. lappok között (Budapesti Szemle, XLI. 1887); Második lappföldi utam (u. o. LXX. 1892); Harmadik lappföldi utam (a székesfehérvári reáliskola értesítőjében 1878).

Forrás: Pallas Nagylexikon