a Lappföld őslakói, a finn-ugor néptörzshöz tartoznak;
testalkatukat tekintve különböznek a finnektől. Feltünően kisebbek, mint
Skandinávia s általában Európa többi lakói; testük átlagos magassága alig 1,6
m. A partmelléki L.-nál, kik csak halászatból és révészkedésből élnek, a
felette szók csónakokban való folytonos üldés miatt (Bastian szerint)
nemzedékről-nemzedékre mind jobban kifejlődik a végtagok gyöngülése és
rövidülése, viszont a karok nagyobbodása és izmosodása. Arcuk széles, álluk
hegyes, szájuk nagy, pofacsontjaik kiállók, orruk széles, szemeik szűk
metszésüek. Hajzatuk sötétbarna és sima, arcszinük sárgás. Eredetileg elég víg
s szelid jellemüek voltak, de a reájuk nehezedő nyomás miatt lusták, gyávák és
bizalmatlanok, különösen az uralkodó faj irányában. Szellemi képességeik nem
nagyok, de Norvégiában közülök sokan tudnak olvasni és irni. Mint pogányok,
isteneiknek hegycsúcsokon, tószigeteken és barlangokban leginkább rénszarvast
áldoznak; papjaik nem voltak, de varázslóik és jóslóik nagy hatást gyakoroltak
reájuk. Jelenleg mindannyian keresztények és pedig a finn és skandináv L. az
evangelikus, az orosz L., t. i. a Kola félsziget lakói a görög katolikus
egyházhoz tartoznak. Előbbieknek szerény vallásos irodalmuk is van,
mindannyiuknál azonban a babona nagy szerepet játszik. Nyelvük az ugor
nyelvcsaládhoz tartozik. Bőrcserzéssel foglalkoznak, a rénszarvas beleiből
cérnát készítenek, takarókat szőnek, kesztyüket kötnek, szükséges ruházatukat
elkészítik s fából különféle eszközöket, csónakokat, szánkókat készítenek. A
nép viselete (l. az Európai népviseletek szines mellékletét, melyen egy lapp
férfi és nő képe látható) bunda, nadrág és cipőkből áll, anyaguk az évszakok
szerint rénszarvasbőr, nemez v. durva posztó. Az orosz L. fültakaróval ellátott
sapkát viselnek. Életmódjuk szerint megkülönböztetnek: hegyi vagy rénszarvas-
és halász- vagy parti L.-at. Utóbbiak nagyobb számmal vannak és értelmiségük
szerint is magasabb fokon állnak mint az előbbiek. A hegyi L. nomád életet
élnek, amennyiben rénszarvascsordáikkal ide-oda vándorolnak. E csorda a lappnak
egyedüli vagyona; ez adja élelmiszerét és ruháját. Egy család eltartására
azonban nagyobb csorda szükséges; kinek csak mintegy 100 darab rénszarvasa van,
egyedül meg nem él, kénytelen módosabb gazdához csatlakozni s ezzel vele
mintegy szolgaviszonyba lép. Önállósághoz és bizonyos jómódusághoz 300-500
rénszarvas birása szükséges. Az a vidék, mely régebben nyitva volt a
rénszarvascsordák átvonulása számára, a földmivelő nép É-felé való előnyomulása
következtében mind szűkebb lett és lesz mostanában is, azért sokan a szegényebb
L. közül kénytelenek voltak a nomád élettel felhagyni, letelepedni s igy más
életfentartási módot keresni. A nép alacsony műveltségi fokánál fogva más
kereseti forrást alig talált mint a halászatot, mellékfoglalkozásul a
vadászatot. A téli tartózkodásra alkalmas helyen felállítják sátrukat (káma),
mely erősebb s biztosabb menedéket nyujt, mint a könnyü nyári sátor. A káma
kivül gyeppel van fedve, belül rénszarvasbőrrel bélelve, télen gyakran egészen
elborítja a hó. A L. lakta kevés számu falvak fatemplomát a szétszórt föld-
vagy fakunyhók veszik körül. Számuk jelenleg alig haladja meg a 25 000-et. A
magyar irodalomban különösen Halász Ignác dr. (l. o.) foglalkozott L.-kal;
többször tett hosszabb tanulmányutakat a L. földjén, nagyértékü tanulmányait,
különösen a L. tájszólásairól és népköltészetéről a m. t. akadémia adta ki több
kötetben.
Forrás: Pallas Nagylexikon