Laroche

(ejtsd: -ros) Mária Zsófia, német irónő, Gutermann orvos leánya, szül. Kaufbeurenben 1731 dec. 6., megh. Offenbachban 1807 febr. 18. Már 1750. lett Wieland arája, de atyja felbontotta frigyüket; 1754. lett Laroche (tulajdonképen Frank György Mihály, megh. 1789.) mainzi udvari tanácsos nejévé. Férje utóbb trieti titkos tanácsos lett s Ehrenbreitsteinben lakott, hol házuk egész Németország irói kitünőségeinek a gyülhelye volt. Midőn férje a szerzetességről szóló leveleit kiadta, elvesztette hivatalát, s a család most előbb Speierben, azután Offenbachban lakott, szűk viszonyok közt, melyek Larochenét gyors irodalmi munkásságra késztették. Wielanddal élete végeig a legmelegebb barátság kapcsolta össze. Leánya, Maximiliane, Brentano frankfurti kereskedőnek lett neje; s e házasságból származtak Brentano Kelemen, a romantikus költő, és Bettina, Arnim Achim költő neje. Regényei levél-alakban irt családi történetek, az angol Richardson modorában és szellemében, kevés képzelettel, de elismerésre méltó emberismerettel. Első regénye: Geschichte des Fräulein von Sternheim (1771, kiadta Wieland) rendkivüli tetszésben részesült. Gyengébbek következő művei, melyekben a tanító és moralizáló elem mind nagyobb tért foglal el: Rosaliens Briefe (1779); Moralische Erzählungen (1782); Briefe an Lina (1785); Schönes Bild der Resignation (1795); Melusinens Sommerabende (1806) stb. Levelezése Wielanddal (1820) és újabb levelek (1894); Goethével (1879). Életét megirta Assing Ludmilla (1859).

Forrás: Pallas Nagylexikon