Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Larochefouc... ----

Magyar Magyar Német Német
Larochefouc... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Larochefoucauld

(ejtsd: larosfukól), hires, több ágban virágzó francia család, melynek ősi fészke az Angoul?metől nem messze fekvő kis La Rochefoucauld város vala. Ősatyjául Laroche Foucauld-t tekintik, aki 1020 körül élt. Ennek egyik utóda Laroche Ferenc, XII. Lajos kamarása, L. Ferenc királyt keresztviz alá tartotta, és 1515-ben grófi rangot nyert. Ez idő óta a család legidősebb tagja a Ferenc nevet szokta viselni. Ennek fia, Ferenc, viselte először a Marsillac hercege címet. Utódai a vallásháboruk alatt a protestánsok soraiban küzdöttek. V. Ferenc (szül. 1588 szeptember 5., megh. 1650 febr. 8.) a L. hercegi címet kapta és pair lett. A család tagjai közül, mely jelenleg három ágban virágzik (idősebb ág, Estissac- és Doudeauville-hercegi ág), a következők említendők föl:

1. L. Ferenc (VI.) herceg, V. Ferenc fia (Marsillac hercege), iró, szül. 1613 dec. 15., megh. 1680 márc. 17. Előbb a hadseregben szolgált, később résztvett a Richelieu és Mazarin elleni cselszövényekben, de kedvese, a szép Longueville hercegnő, az udvarral kibékítette s ez időtől kezdve ragyogó testi és szellemi fölényénél fogva a társaságokban főszerepet játszott s több hires nőnek, mint Sablé asszonynak, Chervreuse hercegének, Sévigné és különösen Lafayette asszonynak kegyeltje lett. Emlékiratai, melyekben érdekesen rajzolja korának képét, 1662. jelentek meg először Kölnben. Mások nevezetes műve: Réflexions, ou sentences et maximes morales, melyet egyszerüen Maximes cím alatt szoktak felemlíteni; ez egy filozofiai formába öltöztetett gondolat-gyüjtemény, mely erős kifakadásokat tartalmaz ugy az egyesek, mint a nagy többség ellen, valóságos törvénykönyve az önzésnek és élvezetvágynak, s mindez könnyü, elegáns stilusban, melyet a franciák méltán tartanak klasszikusnak. Maga L. e munkáját ötször adta ki; először 1665., legteljesebben 1678., mely kiadás mintegy 504 maximát tartalmaz. Újabb kiadói: Aimé Martin (1822), Duplessis (1853), Lacour (1868), Pauly (1883), Chassang (1884). Magyarra ford. Kazinczy (Herceg R.-nak Maximái és Morális Reflexiói három nyerlen. Bécs és Triest 1810,8-r., XXII. és 2"2. l.) s Béri Gyula (L. gondolatai. Budapest 1895, 8-r., 179. l.). Bartélemy 1803. Ouvres inédites de L. cím alatt 259 gondolatot bocsátott közre, melyeknek nagyobb része azonban csak variáns.

2. L. Ferenc József, de L.-Bayers, szül. Angonl?meben 1735., lefejeztetett Párisban 1792 szept. 2. 1772. Beauvais püspöke lett. mint főrend és az alkotmányozó nemzetgyülésnek tagja, melegen védelmezte a papságot és az udvart, miért fivérével, Péter Lajossal, Saintes püspökével együtt Chabot által a törvényhozó testület előtt bevádoltatott, mely a testvéreket lefejeztette.

3. Lajos Sándor, Larocheguyon és d"Anville hercege, szül. 1743 jul. 11., megöletett 1792 szept. 14-én. Előbb a hadseregben szolgált, de 1789. a fővárosi nemesség részéről a főrendek gyülésébe küldetett, hol különösen a néger rabszolgák felszabadítása érdekében, továbbá a papi javak eladása ellen s a sajtószabadság visszaállítása mellett szónokolt. Az 1792 jun. 20-iki események alatt azonban Pétion és Manuel ellen foglalt állást, minek következtében Párisból menekülénie kellett; de Forgesben elfogták s midőn Gisors városán átszállíták, a dühöngő tömeg agyonkövezte.

4. Ferenc Sándor Frigyes, L-Liancourt hercege, az előbbeni unokaöccse, szül. 1747 jan. 11., megh. 1827 márc. 27. A hadseregben szolgált, de azután liancourti jószágára vonult (Clermont mellett), hol gazdálkodással foglalkozott. Ő volt az, aki 1789 jul. 14. a Bastille ostroma után a párisi zavarokról a királyt értesítette, mire XVI. Lajos igy kiáltott föl: «Tehát lázadás!» «Nem, sire», válaszolt L., «hanem forradalom!» A nemzetgyülés előtt élethűen vázolta a nép nyomorát, a szegény-ügy és a kórházak szegényes állapotát. A nemzetgyülés berekesztése után, mint tábornok, a roueni helyőrség parancsnokságát vette át, de azon törekvése, hogy a királyt Rouenba való költözködésre birja, sikertelen vala. Az 1792 aug. 10-iki felkelés után Angliába menekült, hol szegénységben tengődött 1794-ig, mely évben vagyonának romjait visszanyerte. Amerikai utazásának eredményeit Voyage dans les États-Unis d"Amerique fait en 1795-97 (Páris 1798, 5 köt.) c. művében jegyezte föl. Ezután beutazta északi németországot, Hollandiát s Dániát, Brunaire 18. után visszatért Franciaországba s azon tul Párisban élt. 1800. adta ki les prisons de philadelphe címü munkáját, melyben fontos börtönügyi és büntetőjogi kérdéseket tárgyal, sőt a himlőoltással is foglalkozik. I. Napoleon 1809. visszaadta neki hercegi címét, az első restauráció után pedig a pairi méltóságot nyerte. Mint a Keresztény társaság elnöke s mint a kormány tagja nem csekély tevékenységet fejtett ki a fogházak, a kézműipar, a földmívelés és a kórházak javítása és okszerü vezetése érdekében. Châlonsban gazdasági intézetet alapított; a tudományos akadémia tagjai közé választotta. Ő alapította Franciaországban az első takarékpénztárat. 1861. Liancourtban szobrot emeltek emlékének. Fia Frigyes Gaetan 1825. kiadta összes műveit és meirta életrajzát.

5. L. Sosthéne, L.-Bisaccia hercege, a L.-család egyik oldalágából. szül. 1825 szept. 1. Csak 1871 február óta foglalkozott politikával, amidőn a nemzetgyülésbe választatta magát. A francia-porosz háboru lezajlása után a legitimisták «Des Réservoirs» nevü klubjának elnöke lett s Thiers megbuktatásán s a monárkia visszaállításán fáradozott, 1873., Thiers leköszönése után mint nagykövet Londonba küldetett, hol fényűzése és pazarlása által némi feltünést keltett, de a szeptennátus felállítása után állásáról lemondott. 1874. megint indítványozta a monárkia visszaállítását. 1876 óta tagja a képviselőháznak, ahol a klerikális monárkisták egyik vezére.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is