Las Cases

(ejtsd: -káz), 1. Manó Ágost Dieu-donné marquis, I. Napoleon bizalmas hive, aki őt Szt. Ilonára is elkisérte, szül. Las Cases kastélyban (Revel mellett) 1766., megh. Passyban 1842 máj. 15. A forradalom kitörésekor emigrált, Condé alatt hazája ellen harcolt, részt vett a Quibéron ellen indított expedicióban és ennek kudarca után Angliában élt mint nyelvmester. Brumaire 18. után visszatért Franciaországba és kiadta Lesage álnév alatt az Atlas historique címü művét (Paris 1803-4, újabb kiadás 1826), mely által magára vonta Napoleon császár figyelmét, ki őt báróvá s levéltárnokká emelte. A 100 nap alatt az állami tanács tagja és a császár kamarása lett, Napoleon elfogatása után pedig urát Szt. Ilonára kisérte. Ezzel annyira megnyerte Napoleon bizalmát, hogy ez emlékiratait tollba mondotta neki. De midőn L. Hudson Lowe angol kormányzó tudta nélkül levelet küldött Európába, melyben az angolok nyomasztó felügyeletét sötét szinekben rajzolta, az angol kormány őt 1816 nov. 27. a sziget elhagyására kényszerítette. Egy ideig az angolok a Foktartományban fogva tartották, de 8 hónap mulva szabad lábra helyezték. L. ekkor Belgiumban telepedett le s csak Napoleon halála után tért vissza Franciaországba. Itt adta ki Mémorial de St. Heléne c. terjedelmes munkáját (Páris 1823-1824, 8 köt., németül 9 köt.), mely Napoleon életrajzának egyik legfontosabb forrásműve. A juliusi forradalom után képviselőnek választották, mire a kamarában a szélső baloldalhoz csatlakozott. V. ö. Grille és Musset-Pathay, La suite au mémorial (2 köt., 1824.)

2. L. Manó Pons Dieudonné báró, utóbb gróf, az előbbi fia, szül. Vieux-Châtelben, Brest közelében 1800 jun. 8., megh. Passyban 1854 jul. 8. Még alig volt rizenhat éves, midőn atyja oldalán Szt. Ilona szigetén Napoleon titkáraként szerepelt, ki az élénk és eszes ifjut nagyon megszerette. Később, 1830. részt vett a forradalomban és Finistére département-t képviselte a kamarában, hol az új dinasztia hivének vallotta magát. 1837. Haiti köztársaságba indult állami megbízás folytán. 1840. pedig Joinville herceg kiséretében találjuk, ki I. Napoleon hamvait Szt. Ilonáról Franciaországba hozta vissza. A következő évben tette közzé: Journal écrit á hord de la fregatte la Belle Poule (Páris 1841) címü naplóját. A februári forradalomban Bonaparte Lajos elnöki jelölése mellett buzgólkodott; majd a december 2-iki államcsiny hatása alatt élénk részt vett a második császárság felállításában, mit III. Napoleon azzal hálált meg, hogy 1852 dec. 31. szenátorrá nevezte ki. Mindkét L., atya és fiu, a Napoleon-kultusz leglelkesebb képviselői és terjesztői közé tartozott.

Forrás: Pallas Nagylexikon