Lasaulx

(ejtsd: laszó), 1. Arold, német mineralogus, szül. Castellaunban 1839 jun. 14., megh. Bonnban 1886 jun.25. Bonnban, Berlinben és Lüttichben tanult, majd Bonnban habilitáltatta magát, mintha a mineralogia és geologia tanára, ahol később haláláig tanított is. Számos tanulmányutat tett Francia-, Olasz- és Angolországban. Legfontosabb munkája: Der Aetna (Lipcse 1880), melyet Sartorius von Waltershausen kéziratban levő műve után dolgozott át és adott ki. Kisebb iratain kivül még fontosak: Elemente der Petrographie (Bonn 1874) és Einführung in die Gesteinslehre (Boroszló 1886).

2. L. Ernő, német régiségbuvár és nyelvész, szül. Koblenzben 1805 márc. 16., megh. 1861 máj. 10. Münchenben, hol 1844 óta a filologia s esztetika tanára és országgyülési képviselő volt. 1824-30. tanult Bonnban, azután hosszabb ideig tartózkodott Bécsben, Rómában, Athénben, Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, mire 1835. egyetemi tanár lett Würzburgban, honnan egy évtized mulva került Münchenbe. Főművei: Der Untergang des Hellenismus (1854); Die theologische Grundlage aller philos. Systeme (1856); Neuer Versuch einer alten, auf die Wahrheit der Thatsachen gegründeten Philosophie der Geschichte (1856); Des Sokrates Leben, Lehre und Tod (1857); Die prophetische Kraft der menschlichen Seele in Dichtern und Denkern (1858); Die Philosophie der schönen Künste (1860) stb. Életét megirta Holland (1861). Alapos tudós és kellemes iró, de erős katolikus irányzattal, mely miatt 1847-49. fel is volt függesztve a hivatalától. Mint politikus is ultramontán álláspontot foglalt el, de az egyház azért négy művét mégis fölvette az indexbe.

Forrás: Pallas Nagylexikon