Lassalle

(ejtsd: laszall) Ferdinánd, a német szociáldemokrata mozgalom megindítója, szül. Boroszlóban 1825 ápr. 25., megh. Genfben párbajban kapott sebe következtében 1864 aug. 31. 15 éves korában a lipcsei kereskedelmi iskolába iratkozott be. Itt a szaktantárgyakat elhanyagolta s a klasszikusokkal behatóan foglalkozott. A tanárokkal összetűzve, az iskolát csakhamar elhagyta s mint magántanuló rendkivüli szorgalommal előkészült az egyetemre. A berlini és boroszlói egyetemen komolyan dolgozott s főleg nyelvészeti és bölcsészeti tanulmányokat folytatt s egy, az efezusi Herakleitos bölcsészetével foglalkozó nagy munkához gyüjtötte az anyagot. 1844. külföldi tanulmányútra indult s hosszabb ideig Párisban élt. Németországba visszatérve, 1846. a nálánál jóval idősebb, de szép és szellemes, férjétől és rokonaitól elhagyott Hatzfeld Zsófia (l. o.) grófnővel ismerkedett meg. Politikai szereplése 1848. kezdődött, amidőn a Marx Károly szerkesztette Neue Rheinische Zeitung munkatársai sorába állott. Neussben tartott egyik beszéde miatt, azon cimen, hogy a polgárokat a királyi hatalom ellen való felfegyverkezésre izgatta, elfogták és vád alá helyezték. Jóllehet az esküdtek felmentették, még sem helyeztetett szabadlábra, mert a kormány a kedvelt népszónok gyujtó hatásu beszédeitől félve, újból perbe fogta azon címen, hogy a polgárőrséget az állami hatóságokkal szemben ellenszegülésre izgatta. E miatt a fenyítő törvényszék 1849 jul. 5. hat havi fogházra itélte, amely büntetést ki is töltötte. A fogságból kiszabadulva, sokat utazgatott a külföldön s Herakleitosról szóló bölcsészettörténeti nagy munkáján dolgozott. A Hegel szellemében s módszere szerint nagy tudományos készültséggel irt kétkötetes könyv 1858. jelent meg. Majd a Franz von Sickingen c. történelmi drámát adta ki. 1859-ben névtelenül megjelent Der italienische Krieg und die Aufgaben Preussens c. röpirata. 1861. jelent meg L. tudományos főmunkája: Das System der erworbenen Rechte. Eine Versöhnung des positiven Rechts und der Rechtsphilosophie (Lipcse, 2 köt.). De a csöndes tudományos foglalkozás nem elégítette ki a forróvérü L. magasröptü becsvágyát és izzó cselekvési ösztönét. Ő szellemi erejének tudatában s «századának egész műveltségével felvértezve» kilépett a politikai küzdőtérre, hogy a tömegeket szervezze és Németország politikai és közgazdasági életét újraalkossa. Németország mint egységes köztársaság, demokratikus alapon, ez volt L. eszménye. 1862-ben különböző berlini tárulatokban politikai kérdésekről több előadást tartott. Ueber den besonderen Zusammenhang der gegenwärtigen Geschichtsperiode mit der idee des Arbeiterstandes nyomtatásban is megjelent előadásáért perbe fogták s 1863 jan. 13. 4 havi fogságra itélték. A kamarabiróság azonban a fogságot pénzbüntetésre változtatta át. L. mindkét védőbeszédét röpirat alakjában kiadta: Die Wissenschaft und die Arbeiter (Zürich 1863) és Die indirekte Steuer und die Lage der arbeitenden Klassen (u. o. 1863) címen. Ez előadásokkal és beszédekkel L. magára vonta a munkások figyelmét, ugy hogy az általános munkáskongresszust előkészítő központi bizottság 1863 febr. felszólította, hogy közölje vele nézeteit a munkásmozgalomról, dolgozzon ki programmot s nyilatkozzék a szövetkezeteknek értékéről. L. egy Offenes Antwortschreiben an das Centralkomité zur Berufung eines allgemeinen deutschen Arbeiter-Kongresses zu Leipzig c. röpiratban válaszolt. E röpirat hatása alatt 1863 máj. 23. megalakult Lipcsében az általános német munkásegylet. A szigoruan központi szervezetü egyletnek csaknem diktátori hatalommal felruházott elnökévé L. választatott. Most megkezdette fáradhatatlan agitátorius működését. Bejárta a délnémet városokat s tüzes beszédeivel sok hivet szerzett. De Berlin munkásait a legnagyobb erőlködés dacára sem tudta meghódítani. 1864. elején kiadta legjelentékenyebb közgazdasági munkáját: Herr Bastiat-Schultze von Delitzsch, der ökonomische Julian, oder Kapital und Arbeit. Ezen félig gúnyirat, félig tudományos munkában L. összeszedte egész erejét, hogy politikai ellenfelét, Schultzét tönkretegye és a saját tudományos rendszerének összefüggő képét adja, szocialisztikus álláspontjának tudományos megokolását nyujtsa. 1864 máj. bejárta a Rajna-vidék városait, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadva a munkások részéről, A folytonos megfeszített munka s az ellene indított számos pör izgalma által megrongált egészségének helyreállítása végett Svájcba utazott. Rigi-Kaltbad fürdőhelyen Dönniges Helénnel, egy bajor diplomata leányával találkozott, ki iránt már Berlinben érdeklődött. A leányba szenvedélyesen beleszeretett s nőül akarta venni. A szülők azonban a már Racovitza Jankó gazdag oláh földbirtokosnak eljegyzett leányukat nem akarták L.-hoz adni. A leány szüleinek házát elhagyva, felszólította L.-t, hogy szöktesse meg. L. azonban visszakísérte őt szüleihez, azon reményben, hogy sikerülnie fog azok ellenkezését megtörni. A szülők azonban reábirták az ingatag leányt, hogy L.-lal végleg szakítson. Az elkeseredett s bosszuvágyó L., ki azelőtt a párbaj elvi ellensége volt, kihivatta Racovitzát. A pisztolypárbajban L. súlyosan megsebesült s három nap mulva meghalt. L. összegyüjtött iratait és beszédeit 3 kötetben kiadta Bernstein E. (London és Berlin 1892-94).

Forrás: Pallas Nagylexikon