(ejtsd: laszall) Ferdinánd, a német szociáldemokrata
mozgalom megindítója, szül. Boroszlóban 1825 ápr. 25., megh. Genfben párbajban
kapott sebe következtében 1864 aug. 31. 15 éves korában a lipcsei kereskedelmi
iskolába iratkozott be. Itt a szaktantárgyakat elhanyagolta s a klasszikusokkal
behatóan foglalkozott. A tanárokkal összetűzve, az iskolát csakhamar elhagyta s
mint magántanuló rendkivüli szorgalommal előkészült az egyetemre. A berlini és
boroszlói egyetemen komolyan dolgozott s főleg nyelvészeti és bölcsészeti
tanulmányokat folytatt s egy, az efezusi Herakleitos bölcsészetével foglalkozó
nagy munkához gyüjtötte az anyagot. 1844. külföldi tanulmányútra indult s
hosszabb ideig Párisban élt. Németországba visszatérve, 1846. a nálánál jóval
idősebb, de szép és szellemes, férjétől és rokonaitól elhagyott Hatzfeld Zsófia
(l. o.) grófnővel ismerkedett meg. Politikai szereplése 1848. kezdődött, amidőn
a Marx Károly szerkesztette Neue Rheinische Zeitung munkatársai sorába állott.
Neussben tartott egyik beszéde miatt, azon cimen, hogy a polgárokat a királyi
hatalom ellen való felfegyverkezésre izgatta, elfogták és vád alá helyezték.
Jóllehet az esküdtek felmentették, még sem helyeztetett szabadlábra, mert a
kormány a kedvelt népszónok gyujtó hatásu beszédeitől félve, újból perbe fogta
azon címen, hogy a polgárőrséget az állami hatóságokkal szemben ellenszegülésre
izgatta. E miatt a fenyítő törvényszék 1849 jul. 5. hat havi fogházra itélte,
amely büntetést ki is töltötte. A fogságból kiszabadulva, sokat utazgatott a
külföldön s Herakleitosról szóló bölcsészettörténeti nagy munkáján dolgozott. A
Hegel szellemében s módszere szerint nagy tudományos készültséggel irt
kétkötetes könyv 1858. jelent meg. Majd a Franz von Sickingen c. történelmi
drámát adta ki. 1859-ben névtelenül megjelent Der italienische Krieg und die
Aufgaben Preussens c. röpirata. 1861. jelent meg L. tudományos főmunkája: Das
System der erworbenen Rechte. Eine Versöhnung des positiven Rechts und der
Rechtsphilosophie (Lipcse, 2 köt.). De a csöndes tudományos foglalkozás nem
elégítette ki a forróvérü L. magasröptü becsvágyát és izzó cselekvési ösztönét.
Ő szellemi erejének tudatában s «századának egész műveltségével felvértezve»
kilépett a politikai küzdőtérre, hogy a tömegeket szervezze és Németország
politikai és közgazdasági életét újraalkossa. Németország mint egységes
köztársaság, demokratikus alapon, ez volt L. eszménye. 1862-ben különböző
berlini tárulatokban politikai kérdésekről több előadást tartott. Ueber den
besonderen Zusammenhang der gegenwärtigen Geschichtsperiode mit der idee des Arbeiterstandes
nyomtatásban is megjelent előadásáért perbe fogták s 1863 jan. 13. 4 havi
fogságra itélték. A kamarabiróság azonban a fogságot pénzbüntetésre változtatta
át. L. mindkét védőbeszédét röpirat alakjában kiadta: Die Wissenschaft und die
Arbeiter (Zürich 1863) és Die indirekte Steuer und die Lage der arbeitenden
Klassen (u. o. 1863) címen. Ez előadásokkal és beszédekkel L. magára vonta a
munkások figyelmét, ugy hogy az általános munkáskongresszust előkészítő
központi bizottság 1863 febr. felszólította, hogy közölje vele nézeteit a
munkásmozgalomról, dolgozzon ki programmot s nyilatkozzék a szövetkezeteknek
értékéről. L. egy Offenes Antwortschreiben an das Centralkomité zur Berufung
eines allgemeinen deutschen Arbeiter-Kongresses zu Leipzig c. röpiratban
válaszolt. E röpirat hatása alatt 1863 máj. 23. megalakult Lipcsében az
általános német munkásegylet. A szigoruan központi szervezetü egyletnek csaknem
diktátori hatalommal felruházott elnökévé L. választatott. Most megkezdette
fáradhatatlan agitátorius működését. Bejárta a délnémet városokat s tüzes
beszédeivel sok hivet szerzett. De Berlin munkásait a legnagyobb erőlködés
dacára sem tudta meghódítani. 1864. elején kiadta legjelentékenyebb
közgazdasági munkáját: Herr Bastiat-Schultze von Delitzsch, der ökonomische
Julian, oder Kapital und Arbeit. Ezen félig gúnyirat, félig tudományos munkában
L. összeszedte egész erejét, hogy politikai ellenfelét, Schultzét tönkretegye
és a saját tudományos rendszerének összefüggő képét adja, szocialisztikus
álláspontjának tudományos megokolását nyujtsa. 1864 máj. bejárta a Rajna-vidék
városait, mindenütt nagy lelkesedéssel fogadva a munkások részéről, A folytonos
megfeszített munka s az ellene indított számos pör izgalma által megrongált
egészségének helyreállítása végett Svájcba utazott. Rigi-Kaltbad fürdőhelyen
Dönniges Helénnel, egy bajor diplomata leányával találkozott, ki iránt már
Berlinben érdeklődött. A leányba szenvedélyesen beleszeretett s nőül akarta
venni. A szülők azonban a már Racovitza Jankó gazdag oláh földbirtokosnak
eljegyzett leányukat nem akarták L.-hoz adni. A leány szüleinek házát elhagyva,
felszólította L.-t, hogy szöktesse meg. L. azonban visszakísérte őt szüleihez,
azon reményben, hogy sikerülnie fog azok ellenkezését megtörni. A szülők azonban
reábirták az ingatag leányt, hogy L.-lal végleg szakítson. Az elkeseredett s
bosszuvágyó L., ki azelőtt a párbaj elvi ellensége volt, kihivatta Racovitzát.
A pisztolypárbajban L. súlyosan megsebesült s három nap mulva meghalt. L.
összegyüjtött iratait és beszédeit 3 kötetben kiadta Bernstein E. (London és
Berlin 1892-94).
Forrás: Pallas Nagylexikon