Lasso
Orlando di-, latinosan Orlandus Lassus, eredetileg pedig
Roland de Lattre, a zenetörténet egyik legnagyobb alakja, szül. Monsban
(Belgium) 1520., megh. Münchenben 1594 jun. 14. Gonzaga Ferdinánd tábornok,
Szicilia alkirálya magával vitte és kiképeztette Milanóban. Rómában karnagy
lett a S. Giovanni in Laterano-templomban és az énekes fiuk mestere 1541.
Szüleinek beteghírére 1543. haza sietett, d ez az utazás akkor oly soká
tartott, hogy Monsban már csak sírhantjukra lelt. Brancaccio nevü vagyonos
nemes meg tudta vigasztalni azzal a nagylelküséggel, hogy L.-t magával vitte
utazni 2 éveken át Francia- és Angolországban. L. ezután Antwerpenben települt
le; zeneköltő hire már akkora volt, hogy V. Albert bajor fejedelem minden áron
meg akarta nyerni a maga hazájának. L. 1557. csakugyan elment Münchenbe; a
rábizott zenekart 90 taguvá és pedig elsőrangu minőségüvé emelte; viszont
rendkivüli tisztelet vette körül, fényes jövedelmet húzott, azonfelül II. Miksa
császár 1570. kéretlenül nemesi rangra emelte. XIII. Gergely pápa pedig aranysarkantyus
lovagjai közé avatta (Rómában 1574., útjának költésgeit a fejedelem viselte); a
következő fejedelem, V. Vilmos külön nyomtatóműhelyt rendezett be L.
zeneműveinek új kiadására (1573-76, öt kötetben): Művei (53 mise, 429 egyházi
ének, 780 motett, 180 magnificat, 371 világi ének, 233 madrigal stb., jórészt
kéziratban maradtak fenn, többnyire Münchenben; a kiadottak közt
legnevezetesebbek: Psalmi Davidis poenitentiales (1854, Dehn kiadta 1838);
kéziratai közül az 1604-iki Magnum opus musicum 517 motettet tartalmaz stb.
Egy-egy művének újabb kiadását Proske, Commer, Rochlitz, Dehn stb.
gyüjteményeiben találhatni. Életrajzát megirták Delmotte (1836, franciából
németre fordította Deh 1837); Matthieu (1838); Kist (1841); Bäumker (1478).
Leveleit E. van der Straeten adta ki 1891. Fiai közül kettő nevezetes: 1. L.
Ferdinánd, megh. Münchenben 1609 aug. 17. mint udvari karnagy, egy kötet
motettet szerzett és öccsével atyja Magnum opus-át kiadta; fia, szintén L.
Ferdinánd, 1616-29. szintén bajor udvari karnagy volt, megh. 1636. Apparatus
musicus cím alatt kettős énekkarra (16 szólamra is) irt motetteket. - 2. L.
Rudolf, 1587 óta a müncheni udvari zenekar ének- és zeneelmélet-tanára; számos
egyházi jellegü zeneművet adott ki, megh. 1625.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|