Lassu

magyar zenei speciális műforma, mely a magyar ábrándos, búsongó, merengő kedélyhullámzást a leghivebben tükrözi vissza. A régi, de az újabb magyar lassuk is rendesen két tételüek s egy első és egy második részből állanak, melyek legközelebbi hangnemi rokonságban államak egymással, a kemény hangnem váltakozván a lággyal s megfordítva. Minden rész rendesen nyolc, legfeljebb 10-12 taktusra terjed s e tekintetben nem igen lépik tul a lassu menetü magyar népdalok keretét; a különbség köztük csak az, hogy a magyar lassuk főleg instrumentális zenére vonatkozván, jóval több tért engednek a cifrázatoknak s a hangjegyértéki változatos csoportosításoknak, mint a népdalok. L. még Magyar táncok.

Forrás: Pallas Nagylexikon