Lassu

1. István, statisztikus, szül. Visken (Máramaros) 1797., megh. 1852. Tanulmányai végeztével kincstári tisztviselő volt. Számos dolgozata jelent meg, köztük a főbb művek: Statisztikára való bevezetés és Európa statisztikai, geographiai és histróiai rajzolata (Pest 1826); Franciaország stat., geogr. és históriai leírása (u. o. 1827); Az orosz birodalom stat., geogr. és históriai leirása (u. o. 1827); A prussai királyság leirása (u. o. 1828); A lengyel királyság és a krakaui szabad status leirása (u. o. 1828); A török birodalom leirása (Buda 1829, 2. kiad.); Az ausztriai birodalomnak leirása (u. o. 1829); A svécziai és norvégiai s a dániai királyságoknak leirásuk (u. o. 1829); Nagybritannia leirása (2-ik kiadás Pest 1830); Az olasz statusoknak leirásuk (Buda 1839); Marcur, statisztikai, geologiai, histróiai zsebkönyv (Pest 1836). Ezenkivül kiadott két kötet Világtörténetet s lefordította Zschokke művét: Áhitatosság órái (Buda 1828-30. 8 köt.).

2. L. Lajos, egyházi iró, szül. Szempeen 1834 okt. 15. Gimnáziumi iskoláit Szent-Györgyön, Pozsonyban, Esztergomban, a teologiát Pesten végezte. Pappá szentelték 1857 okt. 26. Tanár volt Nagyszombatban, 1863. pozsonyi főgimnáziumi hittanár, 1865 ápr. 18-án akadémiai hitszónok, 1867. hittudományi doktorrá, 1869 máj. nagysúri plébános, 1885. ker. esperes és tanfelügyelő, 1888. főegyházmegyei könyvbiráló, 1890. szentszéki ülnök, 1892. zsinati vizsgáló, 1893 nov. 9-én a nagyszombatvidéki kat. tanító-egyesület elnöke lett. Irodalmilag több lapban megjelent cikkein, értekezésein, úti leirásain kivül leginkább a költészet terén működött. Számtalan költeményt irt különféle alkalmakra. Önálló művei: Nefelejtsek (Pozsony 1862); Liturgika (Esztergom 1891) stb. Sajtó alatt: Egyháztörténelem.

Forrás: Pallas Nagylexikon