Lathyrismus

idült mérgezés, mely leginkább a csicseri borsó (Lathyrus cicera L.) s az eddigi följegyzések szerint még másik két lathyrus-fata (L. sativus és Clymenum L.) által is előidéztetik. E mérgezés már a hippokratkusok előtt is ösmeretes volt s a latin szerzők is crurum exsolutio, cr. impotentia néven leirják. A L. az említett hüvelyesek huzamos és kizárólagos élvezete után szokott jelentkezni s a gerincvelőnek és a harántcsíkos izomzatnak eddig még nem eléggé ismert elfajulásában áll. Némelyek (Proust) a gerincvelő oldalkötegeinek másodlagos elfajulását, mások kronikus gyulladást s újabban Cantani a harántcsíkos izmoknak (különösen a comb hajlító és a hangrés tágító izmainak) zsíros elfajulását, visszafejlődését, sőt (az utóbbinak) teljes eltünését is találták. A L. állatokon is kifejlődik, igy disznókon, lovakon, mely utóbbiak hónapokog tartó betegeskedés után, a visszafutó ideg (nervus recurrens) sorvadásából magyarázandó hangképzési zavarok fuldoklás közben pusztulnak el, ugy hogy gégemetszés válhatik szükségessé. Az emberen észlelhető L. izomreszketéssel, vizeletvisszatartással, nemi tehetetlenséggel jár s a betegség legfeltünőbb jele a jellemző járás, mely e bajt a gerincvelősorvadástól is jól megkülönbözteti; az ilyen beteg ugyanis járás közben a szó szoros értelmében az egiyk lábáról egész teste súlyával a másikra esik s állás közben térdei folyton megbicsaklanak, ugy hogy hol előre, hol hátra esnék, ha mankókra nem támaszkodnék. A L. oka némelyek szerint egy a lathyrus-fajtákban előforduló gyántasav, mások (Astier) szerint egy illó alkaloida, a lathyrin. Francia-, Spanyol- és Olaszországban, továbbá Indiában már több ízben endémikusan jelent meg e baj, főképen a férfilakosság között. Kimerítő tárgyalását v. ö. Schuchardt, Deutsch. Archiv f. klin. Medic. (1888, 312. l.).

Forrás: Pallas Nagylexikon