Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Latinosság... ----

Magyar Magyar Német Német
Latinosság... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Latinosság

latinizmus, a. m. a latin nyelvet jellemző szólásmód, kivált ha más nyelvben alkalmazzák, ahol nem volna helye. A magyar irodalomban számos L. terjedt el a középkori egyházi és tudományos latinságból. A régi magyar nyelvemlékek többnyire latinból való szolgai fordítások, s azért a szók használatában, a szólások alkotásában s a mondatszerkesztésben, kivált pedig az igemódok használatában számos L.-ot alkalmaztak. Különösen ez utóbbiak nagyon bevették magukat régibb irodalmi nyelvünkbe; p. Miután a rómaiak elfoglalták volna a tartományt, e helyett elfoglalták; nem tudták, ki követte légyen el e tettet, e helyett követte el. (Innen fönn is maradt ez a szólás: Ki légyen az úr?) Még ma is sokszor találkozunk a vonatkozó (relativ) névmás latinos használatával mutató névmás helyén, p. kit midőn, e helyett midőn ezt, melyhez miután, e helyett miután ahhoz, miért is, e helyett tehát; kiknek egyébiránt maradok, e helyett egyébiránt maradok. Újrabban a latin nyelv térvesztésével s a német irodalom növekvő hatásával L.-aink helyét jobbára a németességek, germanizmusok foglalták el. L. Idegenszerüség. V. ö. Szarvas G., Latinosságok (Nyelvtudományi Közlem., 10. kötet); Simonyi Zs., A magyar igemódok alkalmazása (Magyar Nyelvőr, 8. köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is