Latinosság
latinizmus, a. m. a latin nyelvet jellemző szólásmód, kivált
ha más nyelvben alkalmazzák, ahol nem volna helye. A magyar irodalomban számos
L. terjedt el a középkori egyházi és tudományos latinságból. A régi magyar
nyelvemlékek többnyire latinból való szolgai fordítások, s azért a szók használatában,
a szólások alkotásában s a mondatszerkesztésben, kivált pedig az igemódok
használatában számos L.-ot alkalmaztak. Különösen ez utóbbiak nagyon bevették
magukat régibb irodalmi nyelvünkbe; p. Miután a rómaiak elfoglalták volna a
tartományt, e helyett elfoglalták; nem tudták, ki követte légyen el e tettet, e
helyett követte el. (Innen fönn is maradt ez a szólás: Ki légyen az úr?) Még ma
is sokszor találkozunk a vonatkozó (relativ) névmás latinos használatával
mutató névmás helyén, p. kit midőn, e helyett midőn ezt, melyhez miután, e
helyett miután ahhoz, miért is, e helyett tehát; kiknek egyébiránt maradok, e
helyett egyébiránt maradok. Újrabban a latin nyelv térvesztésével s a német
irodalom növekvő hatásával L.-aink helyét jobbára a németességek, germanizmusok
foglalták el. L. Idegenszerüség. V. ö. Szarvas G., Latinosságok (Nyelvtudományi
Közlem., 10. kötet); Simonyi Zs., A magyar igemódok alkalmazása (Magyar
Nyelvőr, 8. köt.).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|