Latium

(tulajdonkép platium) a. m. széles ország, síkság, lapály, földrajzilag egyre táguló fogalom, némikép hasonló a Hellasz fogalmához. Eleinte csak azt a kis (alig 4 m²-nyi) területet jelentette, melynek határait É-on a Tiborfolyó, K-en az Albán-hegyek, Ny-on a tengerpart, D-en a Numicus folyócska képezték. De csakhamar egyre nagyobb területre terjed ezen fogalom, Róma szétrobbantja a latin szövetséget és előállott a régi L. (L. antiquuum v. vetus), melynek földje a Tiberistől lenyult egészen a circeji hegyfokig (Capo di Monte Circello) és Anxurig (Terracina). A római hódító háboruk bejefeztével a fentebbihez került a hernikek, volszkok, aurunkok és aequek területe, ugy hogy az igy alakult L. novum v. adectum elterjedt egészen a Lirisig Garigliano), sőt még a Liristől D-re is odatartozott Sinuessa. Az igy L. neve alá jutott terület, mint már elnevezése is mutatja, síkság volt, vulkanikus természetü és nagyon termékeny. A L. nevü terüle tlakói a latinok (l. o.) a történeti idők beálltával már mint L. ősbirtokosai lépnek elénk. Nagyon jókor (talán már Alba-Longának alapítása előtt) egy 30 városból álló városszövetség tünik fel, melynek tagjai, illetőleg e városok lakói Prisci Latini. Ilyen városok voltak egyebek közt: Corniculum, Ficulnea, Cameria, Crustumerium, Ameriola, Medullia, Nomentum, Laurentum, Ardea, Tibur, Aricia, Praeneste és mások. Később e városszövetségben Alba ragadja magához a vezérszerepet, számos gyarmat rajzik ki belőle, egyebek közt Róma is, mely egy ideig versenytársa az anyavárosnak, majd fölébe is emelkedik. A királyok elűzése és a vele kapcsolatos bonyodalmak időt engednek a latin népeknek, hogy magukat Rómától függetlenné tegyék, de 338. ismét és ezúttal már a fegyver jogán hozzája tartoztak és 314. meg volt a fentebb leirt határok közti, tágabb kiterjedésü L.

Ha az ősmondából szabad következtetést vonnunk, akkor a latin városok a legrégibb időben városszövetséget alkottak, melyben a hegemoniát Alba-Longa gyakorolta. Mikor Alba-Longa Róma ellen elbukott, a többi város még szorosabb szövetségre lépett, melynek közös tanácsa (concilium) és diktátora volt. Rómával L. véd- és dacszövetségetben állott (foedus), melyet az idők folyamában egyes háboruk megszakítottak ugyan, de melyet a két fél mindig megújított. A római államforma (a királyság) lassankint ellentétbe hozta Rómát a többi országgal, mindig határozottabban törekedett a vezérszerepre, amelyet Tarquinius Superbus idején el is ért. A római királyság bukása után a római városok megint felszabadultak, semmit sem akartak a római felsőbbségről tudni és csak a Regillus-tónál való ütközet után (Kr. e. 493) ismerték el Rómát magukhoz hasonló, egyenrangu szövetségesnek (foedus aequum). Ezen szerződés alapján megújították a régi connubiumot, véd- és dacszövetséget kötöttek, melyben egyenlő rész jutott mindkét félnek ugy a vezetésben, mint a prédában. 486. a szövetségből hármas szövetség lett a hernikek által, akik abba szintén beléptek. Csakhogy Róma ennek a hármas szövetségnek nem sok hasznát látta, mert a gallus háboruban mindkét szövetségese cserben hagyta és csak 358. lépett újból érvénybe a régi frigy, melyet Róma a 340-338. vívott latin háboruban (l. Róma) szétrobbantotta és a latin városok feltétlen urává és parancsolójává küzdötte fel magát. A szövetséges városok közül egyesek megkapták a római civitas-t, mások függő helyzetbe kerültek, de mégis némi engedményeket is kapván, szorosan Rómához ragaszkodtak, oly szorosan, hogy a pún háboruk idején körülbelül ez a ragaszkodás mentette meg a főrvárost. Kr. e. 90. a lex Julia által az összes latin városok megkapták a teljes római polgárjogot; s ezzel a jus Latini egészen eltünik Itáliából, de mint nemzetközi jogviszony átment számos külföldi városra, jelesül a Paduson tul fekvőkre, sőt egész provinciákra is, p. Sziciliára és Hispaniára. Igy keletkeztek Tiberius alatt a latini Juniani. Caracalla idején megszüntek az összes latin városok, de azért latinok még mindig keletkeztek, nevezetesen rabszolgák manumissziója által, mely állapotnak csak Justinianus törvényhozása vetett véget.

Forrás: Pallas Nagylexikon