Látszat

az érzékek rendes működésének oly eredménye, mely nem felel meg az objektiv valóságnak (érzékcsalódás az elme rendellenes működésétől származik). Az egyenes bot a vizben tört vonalnak látszik, aminek oka a sugártörésben van, a szem rendesen funkcionált; a Nap fölkeltekor nagyobbnak látszik, mint délben, aminek ismét sem a Nap, sem a szem valamely rendellenes működése nem oka. Az ilyen L.-ot a jobb belátás nem igazítja helyre, az érzék számára a L. megmarad L.-nak. Általánosabb értelemben hamis felfogás valamely tárgy (ember) mivoltáról, csalódás; a dolog nem látszik annak, ami, nem az, aminek látszik. Itt a hiba bennünk van, hamisan itéltünk, nem ismertük az itélet hozatalához szükséges összes adatokat.

A L. a művészetben majdnem egyenértékü a valósággal. A festészetben nem valódi leveleket kell pingálni, hanem olyanokat, melyek a távlatban annak látszanak. Maga a távlat is a L.-nak csak más kifejezése. A régiek még távlat nélkül festettek. Ma a L. sokkal nagyobb fontosságu. A költészetben ma nem részleteznek olyan nagyon, mert nem a tárgyakat, hanem a személyeket akarják festeni, hanem csak a látszatát akarják adni. A szinműben ma az emberek nem tárják ki belsejöket, hanem a L. szerint beszélnek és cselekszneke. Nagy tanulmányt igényel a szinpadi L. előállítása: lehetetlen házakat, hadseregeket a szinpadra állítani; a L. az illuzió előidézése, a rendező nagy mestersége.

Forrás: Pallas Nagylexikon