Laube

1. Gusztáv Károly, német geologus, szül. Teplitzben 1839 jan. 9. Prágában és Münchenben tanult, majd a bécsi egyetemen habilitáltatta magát, mint a paleontologia tanára. Azután a második német északsarki expedicióhoz csatlakozott (1869-70) s visszatérve a prágai német egyetemen a geologia tanára lett. Főbb munkái: Die Fauna der Schichten von St. Cassian (Bécs 1865-1870); Geologie des böhm.Erzgebirges (Prága 1876-87); Geolog. Beobachtungen gesammelt während der Reise auf der Hansa (u. o. 1874); Geolog. Exkursionen im Thermalgebiet des nordwestl. Böhmens (Lipcse 1884).

2. L. Henrik, német iró, szül. Sprottauban (Szilézia) 1806 szept. 18., megh. Bécsben 1884 aug. 1. Teologiát tanult Halléban és Boroszlóban, de 1832 óta kizárólag az irodalomnak élt. 1834. Olaszországban járt és hazatérte után titkos társaságok üzelmeiben való részvétel címén perbe fogták s Berlinben 9 hónapig fogságot szenvedett; munkái pedig az Ifju Németország összes termékeivel együtt (1835) eltiltattak és elkoboztattak. A következő évben újra elitélték 1 évi fogságra, mert egy lengyel történetben az orosz cárt vádolni merte. Azután hosszabb ideig Franciaországban és Algeriában utazott, mire 1839 óta állandóan Lipcsében lakott. A frankfurti parlamentnek 1849 márciusig tagja volt s még ez évben Bécsbe ment mint az udvari szinháznak művezetője. Ez állását 1867-ig foglalta el, azután 1869-70. a lipcsei városi szinháznak volt igazgatója, végre 1872-79. a bécsi városi szinházat, melynek alapításában nagy része volt, vezette. Élete utolsó éveit munkáinak rendezésével s kiadásával, visszavonultságban töltötte. L. az Ifju Németroszág (l. o.) szellemében forradalmi, a létező viszonyokat hevesen támadó dolgozatokkal kezdte irodalmi munkásságát; Das neue Jahrhundert (1832, 2 köt.); Das junge Europa (1833-37, 4 köt.); Reisenovellen (1834-37, 6 kötet); Moderne Charakteristiken (1835, 2 köt.). Most szakított a radikalizmussal és az élet józan és nyugodt tanulmányozását és rajzát tűzte ki céljául. E komolyabb irányának termékei: Französische Lustschlösser (1840, 2 kötet); Der Prätendent (t. i. XVII. Lajos, 1842); Gräfin Chateaubriand (1843, 3 kötet); George Sands Frauenbilder (1844); Drei Königsstädte im Norden (1845, 2 kötet); Der Belgische Graf (1865); Das erste deutsche Parlament (1849, 3 kötet, érdekes följegyzések) stb. Mind e dolgozatait szép, sőt elegáns irály, szellemes felfogás és előadás jellemzik, de alaki szempontból tulságosan tárcaszerüek, eredetisége vagy önállósága pedig csekély. Még szembetünőbb munkásságának új iránya szinműveiben: Gustav Adolf (gyenge ifjukori kisérlet); Monaldeschi (1845); Rokoko (1846); Struensee (1847); Gottsched und Gellert (1847); Die Karlsschüler (Schiller ifjukora, 1847); Graf Essex (1856); Cato von Eisen (1858, csak 1875. jelent meg); Montrose (1859); Der Statthalter v. Bengalen (1868); Böse Zungen (1868); Demetrius (1872, Schiller töredékének befejezése). Szinműveinek főjelessége a kitünő technika; a cselekvény kerek, a jellemzés egyöntetü, az indokolás világos, a szini hatás nagyon ügyesen van előkészítve és kiszámítva. De erő és költőiség tekintetében gyengék; inkább a széles műveltségen alapuló józan gondolkodás, mint a költői hivatottság termékei. Később ismét visszatért a regényhez: Der deutsche Krieg (1863-66, 9 kötet, a harminc éves háboru korának hatalmas, de sokszor inkább történeti, mint költői rajza); Die Böhminger (1880, 3 kötet); Der Schatten Wilhelms (1883); Louison (1884); Ruben (1885, halála után jelent meg) stb. Regényeiben a költészet körén kivül eső szempontok gyakran megzavarják a szerkezet és előadás egységét, de e művei is bizonyítják széles műveltségét és kiváló irói tehetségét. Igen tanulságosak és érdekesek dramaturgiai munkái: Das Burgtheater (1868); Das norddeutsche Theater (1872) és Das Wiener Stadttheater (1875); valamint igen elevenen, sok szellemmel irt önéletrajza: Erinnerungen (1875-1882, 2 kötet). A modern francia drámát igen szerette s a vezetése alatti szinházakban nagy tért nyitott neki, amiért a németek igen sokszor erélyesen megtámadták. Irodalomtörténete (Geschichte der deutschen Literatur, 1840, 4 kötet) ifjukori tévedés; ellenben Grillparzer életrajza (1844) becses munka. Kiadta Heinse (1838) és Grillparzer munkáit (1873, Weilen Józseffel), valamint saját műveit is: Gesammelte Schriften (1875-82, 16 kötet) és Dramatische Werke (1880, 12 kötet). Munkásságának első korszakát bőven tárgyalja Prölss, Das junge Deutschland (1892). 1895. Sprottauban emlékszobrot állítottak neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon