Laud

(ejtsd: lád) Vilmos, canterburyi érsek, szül. Readingben (Berkshire) 1573 okt. 7., kivégezték 1645 jan. 10. Teologiát tanult Oxfordban s pappá szenteltetett 1601. Már az egyetemen felünt a puritanizmus iránti mély ellenszenvével. Mint stanfordi és kilworthi pap nagy mértékben kitüntette magát buzgó egyháziasságával s a szegények segélyezésével. Mint huntingdoni fődékán (1615) magára vonta Jakab király figyelmét s 1617-ben a király kiséretében Skóciába ment, hogy itt újra visszaállítsák a püspöki egyházkormányzatot, de ezen kisérletük nem sikerült. 1621. saint-davidsi, I. Károly trónraléptével bathi és wellsi, majd 1628. londoni püspök, majd csakhamar miniszterelnök, mig 1633. canterburyi érsek lett, s mindezen minőségében a puritanizmusnak minden kigondolható embertelen eszközzel való üldözését tartá élete legfőbb feladatának. Ő vitte be az anglikán egyház istentiszteletébe azon tulhajtott ritualizmust, mely annak egyes köreiben ma is uralkodik. Végre ellenesei kerekedtek felül s 1640 márc. 1. börtönbe vetették, s megfosztván minden méltóságától, sokáig sanyargatták, mig végre a parlament mindkét háza halálra itélte. L. keveset irt, de mint kéziratgyüjtő sokat buzgólkodott; az oxfordi egyetemnek élete folyamán 1300 darab, különböző európai és keleti nyelveken irt értékes kéziratot ajándékozott. Naplóját (Diary) Wharton adta ki 1694., és Parker oxfordi könyvkiadó 1857-60. kiadta összes, addig napvilágot nem látott leveleit, különböző iratai tis The works of the most reverend father in God, William Laud, D. D. etc. címmel, mely értékes adalékul szolgál az ő és kora jellemének megértéséhez. V. ö. A life of archbishop L. (London 1894); Simpkinson, Life and times of W. L. (u. o. 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon