Lauka

Gusztáv, humorisztikus iró és költő, szül. Vatikán (Szatmár) 1818 jul. 20. Három éves korában atyjával, aki uradalmi főmérnök volt a Károlyi grófoknál, Erdődre kerülvén, az iskolák megkezdésével 12 éven át mindig e helyen, szülei házánál töltötte a szüneteket. Elemi és középiskoláit Kassán, Nagykárolyban és Szatmárt, a bölcseletet és jogot Pesten végezte. Atyja kivánságára a gazdatiszti pályára lépett, s 1838 jul. 1-től irnokká lett az erdődi uradalom számvevőségi osztályában, innét csakhamar Vállajra, majd Mágocsra (Csongrád) helyezték át. Már ekkor annyira teleszívta magát Sue Jenő és Hugo Viktor romanticizmusával, hogy 1840. minden marasztalás ellenére ott hagyta állását és Pestre ment Kovacsóczy Mihály mellé segédszerkesztőnek. 9 frt havi fizetése mellett jól érezte magát a szépen pezsdülő irodalmi élet központján, s noha Kovacsóczy az akkori irodalmi elelnzék egyik feje volt, L. simulékony egyénisége az akadémia körök és az Athenaeum iróinak rokonszenvét is megnyerte. Ez összeköttetés révén 1841. akadémiai irnok lett. Irói neve már akkoriban ismertebbé kezdett válni. Első irodalmi kisérleteit még 1838. kezdte volt, amikor vidéki leveleket irt a Munkácsy Figyelmeztetőjébe; szépirodalmi dolgozatokat 1839 óta közölgetett, első novellája az Erdei rém, a Helmeczy Társalkodójában, első költeménye - egy népdal - Vajda Péter Almanachjában jelent meg. Majd dolgozott az Athenaeumba, Frankenburg Életképeibe, s majdnem kivétel nélkül minden szépirodalmi lapba. 1843. egy körénekkel a Kisfaludy-társaság pályadíját nyerte el. Bizalomgerjesztő egyéniségével a közélet számos kitünő emberének hajlamát megnyerte. 1847. Pozsonyban az országgyülési ellenzék egyik jegyzője lett, 1848. pedig a honvédelmi bizottmány jegyzője és Kossuth bizalmas főfutárja, 1849. Debrecenben a belügyminisztériumban titkár volt, ez év elején egy portyázó csapatnak Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyékben szervezője, végül Riskó Ignácnak mint kormánybiztosnak adlátusa. Tollával is szolgálta a szabadságharc ügyét, 1848. az első magyar élclapot szerkesztette Charivari névvel, mely 3 hónapig állt fenn. A forradalom után egy ideig bujdosott, majd Kende Zsigmond szatmári megyefőnök, rokona, maga mellé vette főnöki titkárnak, hogy az üldözések ellen védve legyen. 1851. nőül vette Stockinger Antóniát, és szaniszlói magányába vonulva 3 évig csak családjának és az irodalomnak élt. Leginkább a Császár Ferenc Pesti Naplójába és a Nagy Ignác Hölgyfutárjába dolgozott. Verseket is irt még, de még több humoros elbeszélést, pikáns novellát, ritka termékenységgel és sikerrel. Végre kénytelen volt ismét hivatal után látni s 1854. fogalmazó lett a közigazgatásnál Szatmárt, 1855. Nagyváradra ment az úrbéri törvényszékhez jegyzőnek, ahol 1860-ig maradt. Hivatalnok létére magyar szellemü iró maradt s az abszolut korszak beamtereit nem egyszer kicsúfolta dolgozataiban; hivatalvállalását nem is vették rossz néven, sőt Bihar vmegye az első restauráció alkalmával megválasztotta a vármegyei biróság tagjává. 1860. Sennyey Pál báró meghivására ismét Pestre költözött s a helytartótanácsnál nyert alkalmazást, ahol Jakab István mellé osztották be. 1863. Pálffy Móric kormánya alatt az állami sajtó-osztályt vezette; e minőségében sok kedvezményt nyujtott az üldözött iróknak. Ezalatt folyton irt, igy 1862. az Ördög naplóját szerkesztette, 1864. pedig költeményeit adta ki 2 kötetben. Pálffy eltávoztával kilépett a hivatalból, de az alkotmányos korszak alatt újra sajtóreferens volt 1882-ig, amikor Hertelendy főispán meghivására Torontál vmegye levéltárnoki állását foglalta el. Azóta állandóan Nagybecskereken lakik, ahol a Toronál c. vármegyei hivatalos lapot is szerkeszti, a társadalmi élet egyik főmozgatója, s az úri köröknek köztiszetelben álló «Guszti bácsi»-ja. A mellett a szépirodalommal is lankadatlanul foglalkozik. Általán első föllépésétől mostanáig alig volt szépirodalmi lap, zsebkönyv vagy más vállalat, melybe ne dolgozott volna. Irói munkásságának 40 éves jubileumát 1879. Budapesten az irói kör ünnepelte, s ez alkalommal L.-t az irók és művészek társasága aranytollal, Szatmár hölgyei egy értékes ezüst tintatartóval, Szeged városa egy nagy ezüst bográccsal lepte meg, a király pedig a Ferenc József-rendet adományozta neki irodalmi érdemeiért. 1889 nov. 24. Torontál vmegye ünnepelte meg 50-ves irói jubileumát, amikor 10 évi szolgálati időt kapott a vármegyétől jutalmul, és összesen 2200 frt tiszteletdíjat az ország különböző vármegyéiből; ugyanekkor Torontál és Bereg vármegyék tiszteletbeli főjegyzővé választották. 1893 tavaszán elvesztette nejét. A Petőfi-társaságnak megalakulása óta tagja.

Irodalmi munkásságának humoros oldala részesült legnagyobb elismerésben és méltatásban. Bizarr fordulatokban és kacagtató ötletekben gazdag novellái és humoreszkjei temérdek szellemes és találó tollrajzot nyujtanak a magyar társasélet, kivált a vidéki középrend mulatságos alakjairól és nevetséges oldalairól. Leleménye mindig friss, már 1879-ig többet irt 300 novellánál. A mellett kedélye is folyton vidám és fiatalos. Versei közt vannak érzelmesek is, köztük becses alkotások (igen szép a Meghalt az ifju lány virágvasárnapon kezdetü románc); de különösen népszerüek voltak humoros románcai, jelesül a spanyol románcai. Alig volt egy időben család, melyben a gyermekek Butter Flóriánt, v. Jeppo Salámit vagy Hadnagy Richárdot ne szavalták volna. Önálló munkái: Versek 1841-45. (Nagy-Károly 1846); Martialiák (Pozsony 1847); Falusi éjszakák (u. o. 1847); Carricaturák (Pest 1847); A XIX. század elvei (1848. elkobozták); Dongó (1848. elkobozták); Comoedia és Tragoedia (Pest 1851); Vidék (társaséleti szin- és árnyrajzolatok, Nagyvárad 1857); Megtörténtek és megtörténhetők (2 köt., u. o. 1858. új kiad. 1861); Szellemi szikrák (Pest 1862); A jó régi világ (beszély-gyüjtemény, u. o. 1863); Költemények (2 köt., u. o. 1864); Münchhausen (versekben és rajzokban, u. o. 1864); Újabb novellák (u. o. 1874); A multról a jelennek (Emlékjegyzetek, kiadta a Petőfi-társaság, 1878); Őszi rózsák (egy füzet vers, Budapest); A gondtalanok (víg beszélyek 1882); A vérpad titkai (1863-65). Pár füzet novella a Mulattató Zsebkönyvtárban. Regények: A bölcső titkai (u. o. évszám nélkül); Az Amáczyak és Bubelinyiek (Nagybecskerek 1888); A szinvilág titkaiból (Budapest 1888); Pásztortűz és lidércfény; A Basahidy-család. Irt egy drámát: Zorzinák és egy vígjátékot: Mama 1 felv. Ifjukorából való egy gazdasági könyve: Juhászat (Pest 1843). Az irodalmi viszonyok anyagi oldalához érdekes adalék, hogy L. 1939-95., mialatt ingyen soha nem dolgozott, munkadíjban 89 000 frtot kapott.

Forrás: Pallas Nagylexikon