Launédda

(lionédda) ősrégi - egyes nézetek szerint a messzi ókorba, sőt őskorba visszanyúló - sardiniai fúvóshangszer: háromágú nádsíp (hármasklarinét, az antik aulos utóda, illetve válfaja), melyen a játékos háromszólamúan játszhat: a leghosszabb sípon (tumbu) nincsenek nyílások s az egyetlen mély, orgonapontszerű basszushangot hallat; a másik két síp 4-4 nyílással van ellátva, ezeken tehát primitív kétszólamú dallamok intonálhatók. Más típusain két síp szolgál kíséretül, egy intonálja a dallamot. Ma már csak Szardínia pásztorlakosai között található. V. ö. G. Fara: Su uno strumento musicale sardo (Rivista musicale 1913-14), valamint ugyanannak cikkét a hangszer nevének problémájáról, u. o. 1918. (A L. elnevezés arab eredetű s annyit tesz mint fácska, fadarab.)

Forrás: Zenei lexikon