Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Lavalliere... ----

Magyar Magyar Német Német
Lavalliere... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lavalliere

(ejtsd: lavalljér) Lujza Franciska de Labaume Leblanc, de L., XIV. lajos egyik kedvese, tourainei ősnemes család sarja, szül. 1644., megh. 1710 jun. 6. Atyját korán elvesztvén, az orleansi hercegnőnek, Henriettenek udvarhölgye lett, hol nem annyira szépsége által - egyik lábára biccentett - mint inkább szellemessége és szeretetreméltósága által nyerte meg XIV. Lajos hajlamát s jóllehet ő is rendkivül szerette a királyt, mégis csak hosszabb ellentállás után lett kedvesévé. A királytól 1663 óta négy gyermeke született, kik közül egy leány (Bourbon Mária Anna, Conti herceg neje) és egy fiu (Vermandois gróf) maradtak életben. XIV. Lajos jószággal s hercegnői ranggal ajándékozta meg kedvesét, mindamellett ez annyira restelte helyzetét, hogy kétszer is kolostorba vonult, honnan a király mindannyiszor kivette. Midőn azután 1674. Monspan asszony a király szivét tőle elragadta, L. Párisban a karmeliták kolostorába vonult, hol Louise de la Miséricorde név alatt fölvette a fátyolt s őszinte bűnbánat s terhes munka által igyekezett visszaszerezni lelkének elvesztett nyugalmát. Leveleit 1767. s újabban 1854. adták ki. Őt tartják a Réflexions sur la miséricorde de Dieu sur une dame pénitente (Páris 1680; legújabb kiadása Clémenttől 1860, 2 köt.) szerzőjének. Élete regénytárgyul is szolgált, Lebrun pedig az ő arcképe után festette meg bűnbánó Magdolnáját. L. életirói: Quatremere de Roissy (Páris 1823); Capefigue (u. o. 1859); Houssage (u. o. 1860); Duclos (u. o. 1869). V. ö. Lair, Louise De la Valliere et la jeunesse de Louis XIV (Páris 1881) Duclos, Mademoiselle de L. et marie Thérese d" Autriche (Páris 1890, 2 köt.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is