Lavater
János Gáspár, svájci iró, szül. Zürichben 1741 nov. 15.,
megh. u. o. 1801 jan. 2. Szülővárosában teologiát tanult 1759-62-ig, s azután
Füssli Henrikkel együtt bevádolta Grebel landvogtot igazságtalanságaiért, s
hogy ennek következményeit elkerülje, Németországba utazott. Visszatérve, 1764.
kiadta hiressé vált Svájci dalait, melyeket Aussichten in die Ewigkeit (Bern
1764) kötete követett. 1769. diakonus, 1775. lelkész lett a zürichi árvaházban,
s miután egy brémai meghivást visszautasíott, 1786. a szt. Péter-templom
plébánosa lett. Szabadelvü fellépése miatt a francia kormánnyal szemben,
Baselbe száműzték, s midőn ismét visszaengedték Zürichbe, nem sokáig
működhetett, mert Masséna 1799 szept. 26. elfoglalta a várost, amely alkalommal
egy gránátos keresztül lőtte L.-t, ki hosszu szenvedés után sebébe belehalt.
Kiváló megfigyelő képessége folytán hamar kiismerte azok jellemét és
természetét, akikkel érintkezett, miáltal arra a meggyőződésre jutott, hogy az
arc vonásaiból és sajátos alakulásából következtetést lehet vonni az egyének
jellemére. Ezt akarta bizonyítani Physiognomische Fragmente zur Beförderung der
menschenkenntniss und Menschenliebe (4 köt. Lipcse és Winterthur 1775-78) c.
könyvében, amely élénk polemiát idézett elő, s egyszersmind kétségen kivül
helyezte, hogy a fiziognomia mint tudomány csak hiu ábránd, mert L. törvényei
csupán személyes tehetségeiben és érzelmeiben gyökereznek. Azonban, dacára Lichtenberg
(Über Physiognomik wider die Physiognomen) és Musäus (Physiognomische Reisen)
elmés szatiráinak L. népszerüsége folyton növekedett, s egész Európából
fordultak hozzá tanácsokért. Egyéb műveit: Vermischte Schriften (Winterthur
1774-81) és Sämtl. klein. pros. Schriften (u. o. 1784-85) L. maga adta ki;
ellenben L."s nachgelassene Schriften (Zürich 1801-2) Gessner és L."s ausgew.
Schriften (u. o. 1844) Orelli adta ki. Költeményei közt nevezetes a több
kiadást ért 200 christl. Lieder c. gyüjtemény.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|