Lavigerie
(ejtsd: lavizsrí) Károly Martial Allemand, francia bibornok,
a rabszolga-elenes mozgalom vezetője, szül. Bayonneban 1825 okt. 31., megh.
Algeriában 1892 nov. 26. Teologiai tanulmányainak befejezte után pappá
szentelték és csakhamar hittudományi doktori oklevelet nyert és a párisi
egyetemen az egyháztörténelem tanára lett. Nemsokára Rómába hívták, ahol
fontosabb állásokat töltött be és Uditore della Rota volt Franciaország
számára. 1863. nancyi püspök, 1867. algeri érsek. Mint ilyen nagy buzgalmat
fejtett ki a ker. egyház szervezése és a benszülöttek között való elterjesztése
körül. A Peres blancs (fehér atyák) misszionáriusok alapítója. 1881. karthagói
érsek lett. 1888. Európában utazást tett, hogy adományokat gyüjtsön, a
kormányokat rábirja és egyesületeket alapítson a rabszolgakereskedés
megszüntetésére, amiben nagy eredményeket ért el. Az általános európai mozgalom
keresztülvitelében azonban halála akadályozta meg. L. korábban royalista
érzelmü volt, de 1890. a köztársaság mellett nyilatkozott, sőt Rómában is járt
a pápánál a francia köztársasági kormány érdekében. Szülővárosában emlékszobrot
állítottak neki. Művei: Exposé des erreurs doctrinales du jansénisme (1858);
Histoire abrégée de l"Église (6. kiad. 1864); Oeuvres choisies (1884, 2 kötet).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|