Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
láz fever
láz heat
laza accommodati...
laza easy
laza flimsy
laza floppy
laza lax
laza loose
laza running
laza slack
laza sleazy
laza sloppy
laza ág slack side
laza betűkb... loose handw...
laza csatol... loose coupl...
laza életmó... to be on th...
laza erkölc... bohemian ha...
laza erkölc... lax
laza erkölc... low-lived
laza erkölc... of easy vir...

Magyar Magyar Német Német
láz Fieber (s)
laza locker
laza & pajk... lose
lazac Lachs (r)
lazac Salm (r)
lázadás Revolte (e)...
lázadó Rebell (r)
lázadó rebellisch
lázas fieberhaft
lázas fieberig
lázas fiebern
lázas beteg... Fieberkrank...
lázcsillapí... Fiebermitte...
lázító Aufrührer (...
lázító & bu... Unruhestift...
lázmentes &... fieberfrei
lázmérő Fiebertherm...
lázrózsák Fieberblüte...
lazsál & pi... bummeln

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Láz

(lat. febris, gör. pyr, pyretos, magyarul forróság, hideglelés helyesebb kifejezéssei), általában a test hőmérsékletének emeledett volta, hozzátartoznak azonban ezen fogalomhoz még mindazon zavarok, amelyekről alább lesz szó, amelyek azonban, úgy látszik, csak a hőemelkedés másodlagos következményei. Régebbi orvosok a lázt betegségnek vették s a szerint amint egy vagy más tünet is csatlakozott a forrósághoz, különféle lázakat vettek föl (febris gastrica, f. biliosa, typhosa, neurosa, hectica stb.); ma a lázt nem tekintjük önálló betegségnek, hanem csak egy számos betegséghez csatlakozó tünetnek. A fölfogásnak ezen átalakulása főleg Broussais és a francia iskolának érdeme. Broussais és iskolája lázas betegségben elhaltak boncolásánál mindig bizonyos szervi elváltozásokat tudtak kimutatni, mint alapbajt. A legújabb időkig aztán ezen szervi elváltozásokat, mint a különféle gyuladásokat, tekintették a láz okául, sőt egyesek ugy is vélték, hogy a fokozott hőtermelés a gyuladt szervben van s ez fűti a vért s általa az egész szervezetet; mig a tudomány mai álláspontján ki van mutatva, hogy a lázt bizonyos kémiai anyagoknak, amelyeket a szervezetben szaporodó mikróbák termelnek, az ily rendszerre való hatása okozza. Az is kétségtelennek látszik, hogy minden láz az idegrendszer útján támad, de mig egyesek ezen reakcióban a szervezetre káros befolyást látnak, addig mások - még a legújabb időben is - a lázt üdvös ellenhatásnak tekintik, amely által a szervezet a bele jutott káros tényezők ellen hatni törekszik. Ez utóbbi felfogást azonban nem helyeselhetjük, mert tudjuk, hogy ugy a baktériumok, mint azoknak mérgező termékei az ilyen magasabb hőmérsékeket jobban tűrik mint az emberi szervezet s továbbá azt is látjuk, hogy lázellenesen kezelt betegségek éppen nem tartanak tovább, mintha a lázat szabadjára engedjük. A szervezet normális hőmérséke az idegrendszer hőszabályozó működése alatt igen állandó. Az ember hőmérséke ép állapotban, a hónalj alatt mérve 36,5-37,4 °C. közt van s az egyes egyéneknél alig variál többet fél foknál. Ezen ingadozás ugy foly le, hogy legalacsonyabb a hőmérsék a reggeli órákban, mig d. u. 5 óra tájban a legmagasabb. A hőszabályozásnak két fontos tényezője van: a hőtermelés és a hőkisugárzás. A láz alatt s annak kezdetén főleg a hőtermelés igen fokozott, mig a hőkisugárzás csak a legelső időben mutatkozi kissé csökkentnek, a láz végével az utóbbi tényező igen megnagyobbodik, mig a hőtermelés csökken. A tényezőknek ezen változása onnan ered, hogy a beteg szervezetben támadt bizonyos anyagok az idegrendszer hőszabályozását más fokra állítják be, aminek következtében a szervezet azonnal iparkodik a megfelelő hőfokot elérni; amig erre nem emelkedett, a beteg fázik, jóllehet ilyenkor már belső hőmérséklete a 39-40 °C.-t is elérte (hidegrázás, hideglelés). A beállott magas hőmérséken aztán a szervezet, amig a hőszabályozás megkivánja, állandóan maradni is akar s ha mesterségesen leszállítjuk is a hőt, nemsokára ismét felemelkedik az. Ha ellenben a hőszabályozás visszaáll a normálisra, ugy a beteg eleinte igen nagy forróságot érez (mert hőmérséke több, mint amennyi megfelel) s megindul a fő hővesztő tényező: az izzadás. Nagy változásokkal járó hőmérsékek ezért fázással kezdődnek s izzadással végződnek. A lázas hőemelkedést gyakran már kezünkkel is megérezzük, főleg ha ruhával fedett testrészeket tapintunk, de megbizható adatokat csak a hőmérés adhat. Az ezen célra készült hőmérők (l. o.) nálunk Celsius szerint vannak 1/10 fokokra beosztva, helyenkint még a Réaumur-, sőt az angolok a Fahrenheit-hőmérőt is használják. (1 ° Celsius = 9/5 ° Fahrenheit + 32 °, 37 ° = 98,6 F.) A hőmérőt többnyire a hónaljárokba helyezzük, ámbár pontosabb s gyorsabb mérési eredményt adnak egyes hozzáférhető üregek (végbél, száj stb.) A lázas hőmérsék tulajdonképen 37,4° felett kezdődik, de a súlyosabb betegségek végén a 37 °C. felett álló hőmérsék már emelkedettnek veendő, miután ilyenkor 36-ra, sőt az alá is sülyed a normális mérséklet. 38,5 °C.-ig enyhe, 39,5 °C.-ig mérsékelt lázról beszélünk, mig 40-41 igen magas láznak nevezhető, e fölé csak ritkán hág a hőmérsék s 42 ° körülbelül a legfelsőbb határ, amely fölé csak néhány betegségben a beállott halál után közvetetlenül emelkedik a testmeleg (tetanus, gerincvelő-sérülés stb.). Heves lázzal járó betegségek után gyakran látunk 35, sőt az alászállott hőmérsékletet, mig kollapszusnál, kolera és más betegségek vége felé még lejebb száll a hőmérő, ilyen hőleesés 27 °C.-ig van feljegyezve. A lázas hőmérsék ingadozása szerint megkülönböztetünk: állandó lázt (febris continua), midőn a láz egyész napi ingadozása nem több 1 °C.-nál, alábbhagyó lázt (febris remmittens), ha a napi ingadozás nagyobb, de a legalacsonyabb állása is a hőmérsékletnek nem éri el a normálist, s a félbenhagyó lázt (febris intermittens), amidőn a nap bizonyos szakában, többynire reggel, a rendes hőmérséklettel találkozunk. Természetesen ezen lázalakok megkülönböztetésénél nem szabad tekintetbe venni a lázellenes szerek okozta hőleeséseket. Általában a láz alakja, sőt foka sem ad határozott mértéket a betegség súlyosságáról, hasonló kóralakoknál azonban, ha nem is abszolut, de relativ értéke ezen irányban is van a forróság hevességének. A lázas betegségek kezdetén vagy hirtelen emelkedik a hőmérsék s ekkor hideglelésről szólunk, amidőn a betegek arca elhalványodik, körmeik, orruk kékes lesz, dideregnek, foguk vacog, vagy csak lassankint emelkedik a hőmérsék, kevés borzongás kiséretében, vagy anélkül s a betegek gyakran csak akkor veszik észre forróságukat, amidőn már tetemes magasságot ért el az. A lázas bántalom vége is lehet kétféle, vagy lassankint marad el a láz s ekkor lázoldódásról (lysis) szólunk, vagy hirtelen esik le a hőmérsék: krizis, amidőn rendesen a rendes alá, a subnormálos értékre sülyed. Néha a látszólagos krizis után még kisebb emelkedés támad s csak azután marad el végleg a láz (pseudokrizis).

[ÁBRA] 1. ábra

A lázas hőmérséklet járását az egyes betegeknél grafikailag szokás feltüntetni az u. n. láztáblákban, amidőn a vizszintes vonalak a hőfokokat, a függőlegesek pedig a napokat, napszakokat jelzik. Az ilyen feljegyzések kimutatták, hogy az egyes betegségeknél a hőmérsék járása különböző s igen gyakran jellegzetes lefolyást mutat. Példaképen felhozzuk a tüdőgyulladás (1. ábra) lázjárását, amelynél a hirtelen felszökött hőmérséklet 5-7 napig csaknem egyenlő fokon marad s aztán hirtelen aláesik; a tifusznál (2. ábra) a hőmérséklet csak lassankint emelkedik s az első hét végével éri el magaslatát, amelyen 2-3 héti marad, amidőn ismét lassankint visszatér a rendesre.

[ÁBRA] 2. ábra

A hideglelésnél (malária) a hőmérséklet többnyire a délelőtti órákban hirtelen felszökik s 4-6 óra mulva ismét hirtelen alászáll (3. ábra) s 2-3 napi időközben ezen roham megismétlődik; végül a visszatérő láznál (febris recurrens, 4. ábra) az egyes lázrohamok néhány napig tartanak s csak több napi időközben térnek ismét vissza. A láz járása néha eltérést is mutat a rendestől, kevesebb jelentőségü az, midőn a hőmérsék reggel magasabb mint este (typus inversus), sokkal fontosabbak azonban a hirtelen emelkedések a betegségek lefolyása alatt, mivel azok rendesen szövődésekre utalnak. A láznál a hőemelkedéssel együtt még számos működési eltérés észlelhető. Ezek között első sorban áll az érverés szaporasága, amely általában a hőmérsék fokával szokott lépést tartani, 39 °C.-ig 100, 40 °C.-ig 120 pulzus felel meg a rendes viszonynak, amely alól azonban kivételek is vannak. Jellegzetes eltérésképen felemlítjük a skarlátot, amelynél az érverés szaporább, mint az a hőmérséknek megfelelne s az agyhártyagyulladást, ezen bántalomnál ugyanis gyakran feltünő ritka pulzussal találkozunk.

[ÁBRA] 3. ábra.

A bőrön két jelenség érdemel figyelmet: a pirosság, ami első sorban az arcon jelentkezik, nem jellegző, bár ismeretesek a tüdőbajosok arcrózsái; néha a testen is kipirosodik a bőr s ezt gyakorlatban észlelő bőrkiütéssel tévesztheti össze; az izzadás, ez utóbbi a hőmérséklet leszállásának fő tényezője s olyan lázalakoknál fordul elő, amelyeknél a láz intermittál. A tüdőbajosok izzadásának rossz hire nem jogosult, az izzadás maga nem gyöngít, csak az előrement lázroham, amelynek szüntével érzi a beteg a levertséget s ezért az izzadást okolja. A szervezetnek anyagforgalma is jelentékenyen megváltozik a láz alatt és pedig a hőmérsék magasságával arányban nő az anyagforgalom, az égés gyorsabb a testben s miután a lázas beteg rendesen alig képes táplálékkal felérni a tulelhasználást; veszít súlyából, fogy, soványodik, sorvad. Erős lázak után egy ideig csökkent anyagforgalmat látunk, bár a láztalanság első napjaiban az égési termékek főleg a vizeletben (megtört, lázas vizelet) még nagyobb mennyiségben távoznak el s azért ezen napok anyagforgalma nehezen itélhető meg. Az emésztő szervek és lélekző utak nyálkahártyája is nehezebben működik a láz alatt. Súlyos zavarok állanak be, főleg erősebb láz kiséretében az idegrendszerben: fejfájás, gyöngeség, általános levertség, bágyadtság, de sőt az öntudatnak elhomályosodása, nyugtalanság, deliriumok, félrebeszélés, őrjöngési rohamok s főleg kisebb gyermekeknél rángató görcs: ekklampszia is támadhat. Az ilyen komoly, ideges zavarokkal járó lázt régebben idegláznak hivták; ezen esetek legnagyobb része a tifusznak felelt meg. Az ilyen ideges jelenségek nagy felügyeletet kivánnak, mert már megtörtént, hogy a betegek deliriumban az ablakból kiugrottak. A deliriumok ugyan általában csak magas lázak mellett támadnak, de iszákosoknál már a legenyhébb hőemelkedés is előidézheti azokat. A láz gyógyításánál első sorban az oki tényezőt kell tekintetbe venni. Igy maláriánál képesek vagyunk kininnel a hideglelést előidéző okot megszüntetni s a láz kezelése ez esetben külön beavatkozást nem kiván. Hasonlóan vagyunk némileg a sokízületi csúznál is. A lázas betegségek legtöbbjénél azonban nem ilyen egyszerüek a viszonyok s nem tudván rövidesen megszüntetni az okot, a láz kezelése fontos kérdéssé válik. Ezen tárgyban szem előtt tartandó az a tapasztalati tény, hogy még a legtökéletesebben keresztülvitt lázellenes kezelésnél sem rövidítjük meg a bántalom lefolyását, de hosszabbá sem lesz az általa. A halandóság is csak kis mértékben javul a lázellenes kezelés mellett. Az is bizonyos, hogy idült lázas betegségeknél, igy a tödővésznél, a lázellenes kezelés több kellemetlenséget mint jót okoz s ilyenkor elejtendő. A hevenyés lázas bajokban ellenben igen megkönnyíti a betegek szenvedését s az ilyen bajok többségében valóban áldást hozó a befolyása. Tehát nem az orvosok statisztikájával javul ezen orvoslási módnál, hanem a betegek szenvedése kevesbbedik. Talán ezért elégedetlen némely orvos ezen eljárással s aki nem eléggé tekinti betege szenvedését, az kevésre becsüli ezen kezelést. A lázellenes kezelésnek két módja van: a hőelvonás hidegvizes fürdő által s a hőcsökkentő szerek hatása által. Az előbbinél 10-20 °C. fok hőmérsékü vizbe helyezzük - az orvos jelenlétében - a beteget s ott mindaddig hagyjuk, amig a beteg fázni kezd. Némelyek melegebb vizzel kezdik s mialatt a beteg fürdik, hűtik le lassankint a vizet. Fürdő után a beteg ágyába visszahelyeztetik s ha nagyon fázik, erősebben betakarjuk. Minden fürdő számára a viz megújítandó; ha a beteg hőmérséke ismét emelkedik, az eljárás újból előveendő. Igy bizony néha egy 24 óra alatt 15 fürdő is válik szükségessé, ami ugy a környezetnek, mint a betegnek nem csekély fáradságot okoz, bár a betegnek aktiv részt nem szabad vennie a dolgokban. Másik módszer szerint a betegek csak nedves lepedőbe burkoltatnak s ha megmelegedett, másikba tétetnek át. Egyes betegek jól tűrik a fürdetést, másoknak nehezére esik ezen eljárás, rendesen azonban ugy a közérzetre mint az általános állapotra kedvező hatásu. A lázellenes orvosságok hatása alatt a hőszabályozó idegműködés mélyebbre állíttatik be s ennek megfelelőleg sülyed a hőmérsék s tünnek el a láz összes kellemetlen melléktünetei. Ezen szerek között régebben a digitalis, veratrin s más növényi mérgek is szerepeltek, amelyek ma már mint lázellenes szerek elhagyandók, a kinin is lassabban hat s több kellemetlenséget okoz mint a jelenleg legjobb szerünk: a fenacetin és antipirin. Hasonló hatásuak még az acetanilid, a laktofenin, a szalicilsavas nátrium stb. Jelenleg legcélszerübbnek látszik ezen szerekkel csökkenteni a hőmérséket, de közbe-közbe a hűvös fürdők éltető hatását is felhasználni. A lázellenes szerek adatát nem szabad igen szűkre szabni, annyit kell adni, amennyi elég a hőmérséknek teljes leszállítására a rendes határra.

[ÁBRA] 4. ábra.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is