Lazac
(állat, Salmo Art.), a csontoshalak alosztályában a
nyilthólyagu halak Salmonidei családjának egyik neme, meglehetős hosszu, kissé
hengeres testtel, aránylag kis fejjel, a szemekig hasított szájjal, állkapcsain
kúpforma fogakkal. Igen jellemző az, hogy a fiatal fejlődésük különböző éveiben
szinbeli különbségeket mutatnak, igy p. az első évben 8-12 sötét harántsávot
viselnek, mig a második évben már az anya szinét öltik magukra, s aztán
vándorútra kelnek. De nemcsak az életkor, hanem az ivar, az évszak, a a
természeti körülmények és táplálék is befolyásolja a szint. Legnagyobb faj a
közönséges L. (S. salar L.), mely néha 1,5 méter hosszura és 45 kg. nehézre is
megnő, háta szürkéskék, oldalai ezüstfényüek s majd egyszinüek, majd
feketefoltosak, úszói sötétszürkék, hasa ezüstfehér. Az Északi Jeges-tengert,
az Atlanti-oceán északi részét, az Északi- és Keleti-tengert lakja, ahonnan
évenként bevándorol a nagyobb folyókba s ezek mellékfolyóiba. A társas életet
kedveli, ügyes úszó és ugró, rákokkal és kisebb halakkal táplálkozik.
Vándorlásait március, április és májusban kezdi meg és szabályos sorokban ár
ellen úszik s minden akadályon tul teszi magát. A folyamokba vándorló példányok
igen kövérek, húsuk piros, szinük élénkebb s a him pirosfoltos lesz. A peték
részére a nőstény farkával gödröt váj s a him a termékenyítés után a farkával a
gödröt elföldeli. Az ívás után a példányok lesoványodva visszaindulnak a
tengerbe s ekkor húsuk fehér. A fiatalok 16 hó mulva 40 cm. hosszura nőnek s
ekkor megindulnak a tenger felé. Herman O. halászati munkájában e fajt
lazac-pisztráng név alatt említi. Ugyanide tartozó még a dunai lazac (S. Hucho
L.), amelyet Herman O. említett művében dunai galóca név alatt jegyez fel.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|