Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
lazára enge... slack

Magyar Magyar Német Német
Lázár... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Lázár

-család (szárhegyi, gróf), Erdély legnevezetesebb családainak egyike, mely ugy békében, mint háboruban kiváló szerepet játszott. Előnevét ősi birtokáról, a gyergyószékbeli Szárhegyről vette. Legrégibb tagjairól nincsenek hiteles adataink. Első történelmileg kimutatható őse Nagy-Lázár Bálint, ki a XV. sz. első felében élt. - L. Imre, 1532., amikor Gritti Alajos (l. o.) igazságtalanul megsarcolta a székelyeket, mint Csikszék követe panaszra ment Szapolyai János királyhoz Budára. - L. János, 1557 körül szerepel mint vitéz katona. - L. András, a XV. sz. végén és a XVI. sz. elején Kászonszékben királybiró és hadnagy. Ő használja először a «gyergyói és szárhegyi» előnevet. - L. István (I.), 1530 körül Csik-, Gyargyó- és Kászonszék főkirálybirája. - L. Ferenc (II.), 1515. vagy 1516. Kászonszéknek királybirája. 1526 János király hive, kitől többször dús adományokban részesült. 1528 után I. Ferdinándhoz pártol, amiért 1529. a János-párti Báthory István vajda elfogja és birtokait elkoboztatja. 1536. Majláth István (l. o.) a fondorkodó embert Szász-Régenben lefejezteti. - L. Farkas 1597. Csikszék főkirálybirója. 1599. megölte a fellázadt nép. - L. Ferenc (III.), János Zsigmond erdélyi fejedelm hive. 1571-75. marosszéki székbiró. A XVI. sz. közepén két ágra szakadt a család. - L. János idősebb fia, L. Imre (II.), ki 1571 körül marosszéki királybiró volt és egyébként is élénken vett részt Erdély politikai életében, megh. 1597. a (jelenleg már kihalt) gyalukúti ágnak lett alapítója, testvére István (II.) pedig, ki János testvérével részese volt az 1562-iki székely lázadásnak, megh. 1583., a most is viruló szárhegyi ágnak.

I. Gyalakúti ág, L. György (I.), részt vett Székely Mózes felkelésében. A szerencsétlen apácai ütközetben esett el. 1603. Egy másik L. György (II.) II. Rákóczi György alatt 1653. mint itélőmester szerepel. 1659. már Barcsay Ákos fejedelem párthive, 1660. pedig rövid időre helytartója is. 1660 nov. 29. Kemény János pártbeli gyilkosoknak áldozata lesz. - L. Imre, 1680-90. Marosszék főkirálybirája, a fejedelmi tábla ülnöke és a nagyenyedi kollégium buzgó főgondnoka. - L. György, 1708-16. Marosszék főkirálybirája. Részt vett az 1699-iki és 1703-iki erdélyi országgyüléseken is. Fia: L. János (VII. l. o.). - L. János (VIII.), szül. 1755., megh. 1800. 1780. az erdélyi királyi tábla ülnöke. Midőn Kornis Anna grófnőt vette feleségül, ennek kedvéért a református vallásról áttért a katolikusra. - L. István, szül. 1779., megh. 1831. Császári királyi kamarás, magyar, német és francia versek irásával foglalkozott. - L. József (III.), szül. 1783., megh. 1841. Benne magva szakadt a gyalakúti ágnak, melynek birtokai L. Mária grófné, férjezett Bethlen Sámuelné grófnő, és L. Anna grófné, férjezett Korda Lászlóné bárónő örököseire szállottak.

II. Szárhegyi ág. L. István (III.), vitéz katona volt; a török ellen vívott mezőkeresztesi ütközetben esett el, 1596 okt. 24. - L. András (III.), 1576. ő is elkisérte Báthory István újonnan megválasztott királyt Lengyelországba. 1593-97. (ebben az évben halt el) Csik-, Gyergyó- és Kászonszék királybirája volt. Bethlen Gábornak, a későbbi erdélyi fejedelemnek egyik nevelője. Gyakorta váltogatta vallását. - L. István (IV.), tevékeny híve volt Báthory Gábor erdélyi fejedelemnek (1608-1613), kinek oláh hadjárataiban is résztvett. 1615. csikszéki királybiró, 1624 körül Bethlen Gábor udvarnoka (aulae familiaris). Brandenburgi Katalin rövid uralma alatt (1630) fejedelmi biztosként szerepelt. I. Rákóczi György kerülvén a trónra, L. újból többször működött hadi téren. A fejedelemnek 1644-iki magyarországi háboruja alatt a gömörvármegyei Putnokban szélütés áldozata lett (1644 máj. 9.). Nagyban buzgólkodott a katolikus vallás és a jezsuiták érdekében. - L. István, szül. 1626. II. Rákóczi György alatt 1660. csikszéki főkirálybiró. Utóbb Barcsay Ákos fejedelem ellen szerencsétlen kimenetelü forradalmat szít, majd pedig Kemény Jánost támogatja a trón elnyerésében. Később azzal vádolták, hogy Béldi Pállal szövetkezve Apafi Mihály élete és trónja ellen tör. Ezért 1678. Fogaras várába záratott, hol megh. 1679 ápr. 24. - L. Ferenc (VI.), szül. 1675., megh. 1742. I. Lipót király alatt rövid ideig csikszéki főkapitány. 1702. márc. 9. grófi rangot nyert. Mivel utóbb a felkelő II. Rákóczi Ferenc pártjára állott, 1707. javait elkobozták és maga is Oláhországba volt kénytelen menekülni, ahonnan csak 1711. térhetett vissza. 1721. erdélyi kir. táblai ülnök, 1722. pedig Csikszék főkirálybirája lett. - L. József, cs. kir. kamarás, az erdélyi fölkelő nemesség őrnagya. Sokszor vett részt az erdélyi országgyülési életben. Megh. 1783. - L. József (II.), cs. kir. kamarás, szül. 1782., megh. 1865. Katonai szolgálatba lépvén, az 1805-1809-iki háborukban vitézkedett, de már 1812. e lhagyta a katonaságot. Az 1834-iki erdélyi országgyülésen ellenzéki szellemben működött. Résztvett az 1848-49-iki szabadságharcban. Gedeon császári tábornok hatalmába kerülvén, Nagyszebenben jó ideig el volt fogva. Élete végén mezőgazdasággal foglalkozott. Gyermekei közül említendők: L. Albert (1813-85), 1848-49-iki honvédőrnagy. Állítólag Segesvárnál Petőfit elesni látta. (V. ö. Reform, 1874. évf. 219. sz.) L. Dénes (1816-76), 1848-49-iki honvédalezredes. L. Mór (1817-1865), 1840-ben Marosszék tiszteletbeli jegyzője, 1848-49-iki honvédtiszt. Élete végén főleg lótenyésztéssel foglalkozott. Fia L. Jenő (l. o.). - L. István (VII.), szül. 1836., megh. 1819. Résztvett a porosz háboruban (1762) és rövid időre porosz fogságba is esett. Midőn kitört Hóra lázadása (1784) alezredes volt a székely fölkelő seregben. Gyermekei közül említendők: L. Ignác (1768-99), mint cs. kir. ezredes esett el a francia háboruban. L. Pál (1778-1820), cs. kir. kamarás. Bányászattal foglalkozott, 1812. kőrösbányai bányanagy, 1813. kincstári titkár. Fia L. Miklós (l. o.). - L. László (III)., szül. 1780., megh. 1864-ben. 1806. az erdélyi kir. tábla ülnöke, 1809. a nemesi felkelés kapitánya, 1818. főkormányszéki titkár, majd 1825. tanácsos. 1828. országos főkancellár. 1838. a Szt. István-rend kiskeresztes vitéze. 1850. mint cs. kir. titkos és államtanácsos nyugalomba vonult. Többször volt országgyülési követ. Borszék fürdő felvirágoztatása körül nagy érdemei vannak. - L. Benedek (1783-1837) 1800-13-ig katonai pályán volt, melyet századosi ranggal hagyott el. 1827. Alsó-Fehér vármegye alispánja, 1835. főispánja. Cs. kir. kamarás is volt. Fia L. Kálmán gróf (l. o.), kinek fiai: L. Kálmán, királyi ügyész Deésen, L. Árpád, kir. ügyész Besztercen, L. Miklós, királyi alügyész Maros-Vásárhelyt, L. István, Beszterce vármegye alispánja. - L. Lajos (1772-1846), bátor katona, ki mint kapitány küzdötte át a francia háborukat. Lótenyésztéssel foglalkozott. - L. Zsigmond (1740-1820). Gróf Batthyány József esztergomi érsek és hercegprimás udvarán nevelkedett. Katonai szolgálatba lépvén, százados lett. Belgrád ostormánál (1789) nehéz sebet kapván, kénytelen volt nyugalomba vonulni. Az 1792-iki erdélyi országgyülésen mint kir. hivatalos jelent meg. Fia L. György (l. o.), honvédtábornok. V. ö. A Gróf L.-család. Irta családja számára gróf Lázár Miklós, összekapcsolva gróf Kemény Józsefnek a nevezett családról kéziratban hátramaradt munkájával és számos jegyzetével (Kolozsvár 1858); Nagy Iván, Magyarország családai (VII. 49-71. old.); Kővári L., Erdély nevezetes családai; Magyar nemzetiségi zsebkönyv, I. köt. Főúri családok.

1. L. György (szárhegyi) gróf, honvédtábornok, szül. 1807., megh. 1861. 1819. a hadseregbe lépett és századosig vitte föl. 1848. a honvédségnél csakhamar tábornok lett, de lemondván rangjáról, 1849. jan. önként jelentkezett az osztrák sereg fővezérénél, Windischgrätz hercegnél. A hadi törvényszék kötél általi halálra itélte, de a fővezér megkegyelmezett neki 10 évi fogságra. Kufstein várába vitték, de onnan már 1850 aug. kiszabadult. Haláláig a közélettől visszavonulva mezőgazdasággal foglalkozott. Neje Móga János, volt cs. k. altábornagynak és az 1848-iki magyar sereg egyik vezérének leánya, Eleonóra.

2. L. János gróf (gyalakúti), régi iró, szül. Segesvárt 1703., megh. 1772. Nagyenyeden és a marburgi egyetemen tanult. Visszatérve 1738. elfogták, mint Rákóczi József párthivét, de csakhamar szabadon bocsátották. Később fővadászmester lett. Mint iró különösen latin verseivel tünt fel, melyekért hálás kortársai erdélyi Janus Pannoniusnak és kora Virgiliusának nevezik el. Legnagyobb műve Florinda (Szeben 1766, Pest 1791) verses krónika, telve ismeretterjesztő részletekkel; különösen Spanyol-, Olasz- és Franciaországok leirásával, melyek a mult században a földrajzi ismeretek terjesztésére sokat tettek. Más művei: Opera poetica varii agrumenti (Kolozsvár 1765); Musae Transilvanico-Siculae (Szeben 1763); Okos teremtett állat (Kolozsvár 1745); Tripartitum latin versekben (Szeben 1744).

3. L. Jenő (szárhegyi) gróf, volt országgyülési képviselő, szül. 1845. okt. 12., a családnak azon régi főágából, mely 1702. nyert grófi méltóságot. Tanulmányait befejezve, miután (1869) nőül vette Bors Rudolfine bárónőt, medgyesfalvai birtokára vonult vissza. Itteni kastélyában a műfaragásra rendezett be műhelyt, továbbá szövészeti iskolát alapított s a régi háziipart akarta meghonosítani. Igen szép gyüjteményei vannak himzési mintákból és korsókból. Az 1885-iki kiállításon külön szobát rendezett be saját faragásai számára. A politikai élettől sokáig távol tartotta magát; 1887. választották meg először Gernyeszegen, s ezen ülésszakon a szabadelvü párthoz csatlakozott.

4. L. Kálmán (szárhegyi) gróf, ornitologus, szül. Bencencen (Hunyad) 1827 máj. 27., megh. Erzsébetvároson 1874 febr. 27. Gimnáziumi tanulmányait Nagyenyeden végezte, ahonnan Kolozsvárra ment a jogot hallgatni. 1848. előbb nemzetőr, majd honvéd lett s mint ilyen őrnagyi rangig emelkedett, majd török földre bujdosott, ahonnan visszatérve, két ízben is fogoly volt. Több kisebb s néhány nagyobb állattani, főleg madártani munkát irt. 1865. megjelent a Lég urai, 1873. Hasznos és kártékony állatainkról. Szerkesztette egy ideig a Vadász- és Versenylapot. A magyar tudományos akadémia tagjai sorában látta. V. ö. Xántus J., Gróf Lázár Kálmán életrajza.

5. L. Miklós (szárhegyi) gróf, királyi főkormányszéki fogalmazó, L. Pál és bethleni gróf Bethlen Terézia fia, szül. Szebenben 1819 május 26., megh. Kolozsvárt 1889 jan. 7. Különös kedvvel a családttörténettel foglalkozott, ily tárgyu legtöbb megjelent műve, melyek közül nevezetesebbek: A gróf Lázár-család (Kolozsvár 1858); Székely ispánok és alispánok a mohácsi vészig (Budapest 1881); Erdély főispánjai 1540-1711. (u. o. 1889), mely erdetileg a Századokban jelent meg. Több értekezése jelent meg (ilyenek a Losonczi Bánfi, a két Laczk, Járai, Kelneky-család stb.) a Turul c. folyóiratban.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is