Lazarus

Móric, német filozofiai iró, szül. Filehnében (Posen) 1829 szept. 15. Tanári pályáját a berni egyetemen kezdte, ahol 1860. választották meg a filozofia tanárává, 1868-ban a berlini hadi akadémián a filozofia tanára, 1873 óta a berlini egyetem tanára; midőn 1894. hetvenedik születése napját ünnepelte, a köztisztelet, mellyel széles körök viseltetnek iránta, fényesen nyilvánulhatott. Egyik főérdeme, hogy Sternthal barátjával együtt megteremtette 1859. a Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft c. folyóiratot. L. és Sternthalé az érdem, hogy a néplélek problemáját egész terjedelmében s összefüggésében fölismerték és sokat dolgoztak e problema megfejtésén. L. azonkivül a nemes népszerü stilnek egyik nagy mestere. Legkiválóbb művében: Das Leben der Seele in Monographien (Berlin 1856-58, 2 köt., 3. kiad. 1883., 3 köt.) egész sorát a kalsszikusan irt lélektani fejtegetéseknek adja, melyeket a szakemberek s a művelt közönség egyaránt gyönyörüségge olvasnak. További művei: Ideale Fragen (szintén három kiadást ért); Treu und Frei, gesammelte Reden über Juden und Judenthum (1887) és számos kisebb értékezés és felolvasás, melyekben eredeti gondolatok szép és közérthető formában jelentkeznek.

Forrás: Pallas Nagylexikon