Lazurkő

(lapis lazuli), a nefelin-családba tartozó szilikát-ásvány, nátrium-aluminium-szilikát, mészoxid-, vasoxid- és kéntartalommal, de egészen pontosan nem ismeretes összetétellel. Mintegy középhelyet látszik elfoglalni a nozeán és a nefelin ásványok között. Szép azurkék szinü, gyakran apró sárga, fénylő foltokkal, melyek a benne elhintett piritkristálykáktól vannak. Szabályos rendszerbeli kristályokban is találták ugyan, de leggyakrabban kristályosan szemcsés szervezetü és rendesen mészkővel meg pirittel egybeforrva találni. Már az ókorban is jól ismerték és drágakőnek dolgozták fel. A sárga pirit-pettyek miatt a csillagos égbolthoz hasonlították és zafirnek tartották. Mozaikmunkákra is sűrün használták, valamint dísztárgyakat faragtak belőle. K. 5,5. Fs. 2,38-2,44. Ma is gyűrü- meg egyéb kővé munkálják meg és sokféle csecsebecsét készítenek belőle. Jól simítható, de idővel fénytelenné lesz. Ma leginkább Oroszországban kedvelik, s a kereskedésbe arméniai kő néven kerül, még pedig leginkább Bokharából. Ára erősen csökkent, mert egyik legfontosabb alkalmazása megszünt, t. i. a festékkészítés. Régebben ugyanis porrá törve és gondosan megtisztítva az igazi ultramarin-festéket adta. Amióta az ultramarint sokkal olcsóbban és gyönyörű szépen mesterségesen is készítik, szerepe mint festéket szolgáltató ásvány megszünt. A Bokhara és a Baikal-tó környékén kivül ugyancsak mészkőben és dolomitos kőzetben Persiában, Khinában, Tibetben, Chilében is terem, továbbá ismeretes Olaszországban a Monte Sommáról és az Albán-hegységből. Azurittal hamisítani is szokták, még gyakrabban üvegutánzatokkal.

Forrás: Pallas Nagylexikon