(ejtsd: lü szüör), 1. Eusztrák, francia festő, szül.
Párisban 1616 megh. u. o. 1655. Vouet tanítványa, főleg Rafel és Poussin hatása
alatt festette meg műveit, melyekben rendkivül komoly művészi felfogás, nemes
egyszerüség nyilatkozik meg, menten minden hamis pátosztól, de amelyek nagyon
is magukon viselik L. mintáinak a nyomát. Első nagyobb műve a Lambert de
Thorigny párisi palotája számára festett képei (jelenleg a Louvreban), u. m.:
Amor története, Apollo és Phaëton, Granymedes elrablása. 1645-48. festette
leghiresebb művét, 22 képet szt. Brunó életéből a párisi kartauzi kolostor kis
keresztfolyosójában (jelenleg szintén a Louvreban), melyek közül leghatalmasabb
a szt. Brunó halálát ábrázoló kép. A Louvreban van még 1649. festett hires
képe, mely szt. Pál apostol szereplését ábrázolja Efezusban, azonkivül több
vallásos tárgyu képe. Néhány képe van a szt. pétervári Eremitageban, a berlini
és müncheni képtárakban stb.
2. L. János Ferenc, francia zeneszerző és iró, szül.
Drucat-Plesselben 1760 febr. 15., meghalt Párisban 1837 okt. 6. Az 1795.
alapított Conservatoire felügyelőjévé nevezték ki. Itteni tanártársaival, főleg
a szintén iperairó Catellel versengvén, 1802-ben le kellett mondania, s ezóta
nyomorban élt 1804-ig, mikor Palsiello, Napoleon első konzul nyugalomba vonuló
karnagya, őt ajánlotta utódául. 1814. királyi udvari karnagy lett és a
Conservatoire zeneszerzési tanára, akadémikus stb. Sokat alkotott: 33 (jobbára
szinpadias ízü) misét, oratoriumot (Deborah, Rachel, Ruht), Tedeumokat, Stabat
matert, motettet, kamarazenét, 9 operát (La caverne, Télémaque, Les bardes).
Zeneelméletbe és oktatásba vágó művein kivül megirta Palsiello életrajzár
(1816). L.-ről könyvet irtak: Raoul-Rochette (1837); Stéphen de la Madeleine
(1841) és a progtammzene szempontjából Fouque, L. mint Berlioz előfutára c.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Magyar
Angol
Német