Leánynegyed
(quartalitium), adomány is csupán a fiágbeli utódoknak szóló
nemesi javakból a leányágnak járó rész. Verbőczy HK. (I. R. 88. C.)
fogalommeghatározása szerint az atyai örökös jogokból és jószágokból szülei
nemzés jeléül (in signum parentelae propagationis) a leányokat s asszonyokat
illető birtokjog. A L. a jószágon fekvő teher volt s azért csak egyszer adatott
ki; illette a leányágat általában, s a leányok azt abban a sorban
követelhették, amint az első szerzőhöz ág és íz szerint közelebb állottak. Ha
több leány volt a jogosult, mindenik a maga illetőségét külön is követelhette.
De a szerzetbe lépett leányt a L. nem illette. A L.-et vagy természetben, vagy
pénzben lehetett kiadni. Természetben az azzal terhelt jószág negyedrészének
kihasítása által. A XIV-ik század óta azonban ez csak kivételkép történt.
Verbőczy előtti időben a L. természetben kiadása a leány férjére nézve a
testvérré fogadásnak egy neme volt, s az ily házasságból származott gyermekek
nemesek voltak, habár apjuk nem is volt az. Ez a szokás későbben megszünt,
feledésbe ment. A L.-nek pénzzel való kifizetése esetében a leányoknak a jószág
közbecsüjének 1/4-e járt. Készpénz helyett a leányok ménesi lovakat igen (Verb.
HK. I. R. 101. C.), de más dolgokat elfogadni nem tartoztak. Az 1861. tartott
Orgb. Ért. kimondotta, hogy a L. mint a fiágiság kifolyása az ősiség eltörtléséről
szóló 1848. XV. t.-c. szellemében megszüntnek tekintendő. Az 1852. ősiségi
nyiltparancs és az osztr. polg. tkv hatályba lépte napjától kezdve az L.-et
kereső pert (ad excissionem quartilitii) többé meg nem indíthatónak jelentette
ki.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|