Lebedia

a Fekete-tengertől É-ra, magában foglalta a doni kozákok földjének D-i részét, a mai jekaterinoszlavi helytartóságnak a Dnjepr baloldalán fekvő területét, Harkovot, Poltavát s talán a voronezsi és kurszki kormányzóság némely vidékét. Neve livadiát, vagyis mezőséget, mások szerint labodát jelenthet; a nemzeti hagyomány szerint Lebed (Előd) vajdáról nevezték volna el, ami csak szójáték. Közepe táján a Donec folyt. L.-hoz semmiesetre sem számíthatták a Don és Dnjepr torkolata közt a tengerig és a Perekopi-szorosig terjedő részt. Az a szalag, a nogaji tatárok síksága, homokos, kietlen tájék, hol helyenként növényzetet sem találni. Azonban e síkságon át vitt a kereskedelmi út D-felé. A IX. sz. közepén magyarok laktak a természettől igy elég jól határolt síkságon. Ny-on és Ény-on szlávok, É-on kis darabon besenyők, ÉK-en, K-en és DK-en kazárok voltak szomszédaik. A besenyőket s magyarokat kivéve, mindannyian adózói, mig ezek és pedig ugy látszik időszakonkint, talán 3 évről 3 évre szerződő szövetségesei voltak a kazároknak. Ez azonban nem akadályozta a magyarokat, hogy rá ne törjenek szövetségeseik adófizetőire, a szlávokra. A X. sz.-beli Ibn Rosztéh ekként irja le L. népét s földjét: «A magyarok uralmuk alatt tartják a szlávokat mind; terhes adókat vetnek rájok s ugy bánnak velök, mint hadi foglyokkal. A magyarok tüzimádó hitüek. A szlávokkal harcolva s tőlük foglyokat ejtve a foglyokat a tengerparthoz viszik, a Rum-föld egyik révéhez, melyet Karchnak hínak. Mondják, hogy egykor a kazárok, félre a magyar és más szomszéd népektől, magukat elárkolták. Mikor a magyarok Karchba megérkeznek, a görögök eléjök jönnek. A magyarok vásárt tartanak velök, eladják foglyaikat s ezek fejében görög készítményeket, tarka gyapjuszőnyegeket s más egyéb görög tárgyakat kapnak. A L.-i magyarok török származásuak. Vezéröket kendé-nek híják, ami hivatalnév. A kende 20 000 lovas élén kel csatára. Parancsainak minden magyar hódol, akár az ellenség ellen kell nyomulni, akár azt visszaverni. Sátrakban élnek, egyik helyről a másikra költöznek, tápláló füveket s alkalmas legelőket keresve. Földjük terjedelmes; egyik végén a Rum-(Fekete)-tengerig hat,melybe két folyó ömlik; ezek közül az egyik nagyobb a Dsihunnál (Amu-Darjánál); e két folyó közt van a magyarok szállása. A téli idő beálltával ki-ki a hozzá közelebb eső folyóhoz költözködik s ott marad a tél tartama alatt, halászattal foglalkozva... A magyar föld erdőben és vizekben, valamint nedves talajban gazdag. Ugyanott sok szántóföld is van.» - L.-ból 862 óta gyakran kalandoztak a magyarok Nyugat-Európa felé és (a Cyrill-féle legenda szerint) ott fogadták az első hittérítőket. Hagyomány szerint vezérük, Lebed, a kazár khagán leányát vette el; de a családi összeköttetés és a kazár szövetség nem menthette meg a magyarokat a besenyőktől, kik elől - 888 táján - egyik részük Persis felé költözött vissza, a másik pedig Kijevnél átkelve a Dnjeperen, Etelköz felé vonult.

Forrás: Pallas Nagylexikon