Leboeuf

(ejtsd: lőbőf) Edmond, francia marsal, szül. Párisban 1809. dec. 6., megh. Moncelban (Orne) 1888 jun. 7. 1832. mint hadnagy a tüzérséghez került, 1837-1841-ig Algeriában szolgált; 1848. másodparancsnokká, a krimi háboruban ezredessé léptették elő s 1854. tüzérségi törzskari főnökké; mint ilyen tevékeny részt vett az Alma melletti ütközetben, valamint a Szebasztopol ellen intézett tüzérségi rohamban, amiért is 1854 nov. dandárparancsnokká nevezték ki. A krimi hadjárat befejezése után a megszálló had parancsnokságával bizatván meg, 1856-ig Kinburnban a párisi béke feltételeinek végrehajtásával volt elfoglalva. Franciaországba visszatérve, a testőrtüzérség parancsnokává s 1857. osztálytábornokká léptették elő. L. tevékeny részt vett az 1859-iki olasz hadjáratban s már ekkor nagy mértékben megnyerte III. Napoleon bizalmát. 1869 jan. a VI. hadtest parancsnoka lett Toulouseban s még ugyanazon év aug. 21. Niel helyében hadügyminiszter. Midőn a német háboru elkerülhetetlennek látszott, L. azt hitette el a császárral, hogy a hadsereg teljesen csatakész és vérmes reményekkel kecsegtette a császárt, ki feltétlenül megbizott hadügyminiszterében, akit 1870 márc. 24. marsallá s a háboru kitörésekor a vezérkar főnökévé nevezett ki. Azonban a francia hadsereg készületlenségénél és számos szervezeti hibájánál fogva L. támadóterve kivihetetlennek bizonyult, mi a hadjárat sikerét mindjárt kezdetben kétségessé tette. Az aug. 6-iki nagy vereségek után a közvélemény L.-t képtelennek nyilvánítá súlyos feladatának megoldására, minek következtében L. aug. 12-én megvált a hadügyminiszteri tárcától s a vezérkari főnöki tisztétől s ezek helyett átvette Bazainetől a III. hadtest parancsnokságát, melyet szakértők véleménye szerint jól vezetett. L. kiváló részt vett a Vionville, Gravelotte és Noisseville mellett vívott ütközetekben, melyekben hasztalan kereste a halált. 1870 okt. 29. Metzben német fogságba került. A béke megkötése után Hágába költözött, honnan azonban 1871 végével visszatért Franciaországba. A vizsgáló bizottság elé állítatván, beismerte végzetes tévedéseit, melyekért senkit sem tett felelőssé. A felmentő itélet kihirdetése után végképen visszavonult a nyilvános élettől.

Forrás: Pallas Nagylexikon