Leconte de Lisle
(ejtsd: lökont dö líl) Károly, francia költő, szül. St.
Paulban, Réunion szigetén 1818 okt. 23., megh. Párisban 1894 jul. 17. Kezdetben
Fourier szocialista tanainak lelkes apostola, sőt a Phalanster mesterét
himnuszban is dicsőítette, de aztán végkép elfordult a szocializmustól és egy
pogány szellemü, panteisztikus filozofiáért rajongott, melynek hatása költészetén
is meglátszik. Férfikora javában a Parnassiens nevü fiatal költőiskola vezére
lett; lira költeményeiben (Poemes et poésies, 1855) bámulatos művészettel
kezeli a formát, de a hangulatnak is nagy mestere. Poemes tragiques címü
kötetét (1882) az akadémia megkoszoruzta, s 1866. Hugo Viktor helyébe tagjául
is megválasztotta L.-t. Mint a Luxembourg-könyvtár igazgatója, éveken át
műfordításokkal is foglalkozott; a franciák neki köszönhetik Theokritos,
Hesiod, Anakreon, Homer és Horatius, meg a három nagy görög tragikus költő
legjobb fordítását.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|