Lederer

1. Ábrahám, pedagogus, tanügyi iró, szül. Libschowitzban (Csehország) 1827 jan. 9. U. o. járt az elemi iskolába, azután Prágába ment a reáliskolába, majd ismét visszajött szülővárosába, hogy gimnáziumi képzettségét befejezze. 1852. Prágában egyetemi előadásokat hallgatott s képezdét végzett, azután tanító lett Lindenburgban, honnét 1855. a tatai izr. hitközség hivta meg, hogy iskoláját újjá szervezze. Innen aztán két év mulva a helytartó tanács a pesti izr. normáliskola igazgatóságára emelte; mikor pedig a normális iskola mellett a képzőintézetet felállították, ennek pedagogiai tanára, később 1868-ig igazgatója volt. Azután egész 1889. történt nyugdíjaztatásáig, mint rendes tanár, tanította a nevelési és természettudományokat. Mint tanító sokat tett hitsorsosai közt nemcsak a népnevelés, de a magyar állami eszme s nemzetiség terjesztésére. Az Országos izraelita tanítóegyesületet a budapesti izraelita tanítók segítségével ő hozta létre. Nyugdíjaztatásakor a miniszter elismerő leirattal s a tanítóképezde igazgató tanácsa arany tollal tüntette ki. Sokat irt egyes szaklapokba. Önálló művei: A példaadás módszere (1877); A szoktatás módszere (1878); Az oktatás módszere (1879); Az ápolás módszere (1884); A testi büntetés (1884). És ezeken kivül sok a lapokban megjelent cikke is külön lenyomatokban jelent meg. Németre fordította Nagy László Beszéd és értelemgyakorlatát, Gönczy Pál Ábécés könyvét, Gáspár J. Olvasókönyveit s javította az egyetemi nyomda Számkönyveit stb. A tanítóság és a társadalom L. multja iránti elismerését 1883. tarott jubileummal méltányolta.

2. L. Dezső, hegedüművész, szül. Csabán 1858 szept. 25. Tanulóéveit Nagyváradon töltötte, hol már közreműködött hangversenyekben, de szülői sokáig ellenezték, hogy a zenészpályára lépjen; 21-14. évéig Budapesten élt, a Magyar-francia biztosító társaság hivatalnoka volt s e közben a nemzeti zenedében Huber Károlytól, majd Ridley-Kohnetól tanult. 1882 óta kizárólag a zenének él, Bécsben Grün Károly, a magyar születésü kiváló hegedüművész fejezte be kiképzését; itt érte meg 1885. első saját hangversenyének nagy sikerét. 1887 óta Párisban él, ott nősült is; 1891. Lamoureux szerződtette hires zenekarához hangversenymesterül.

3. L. Sándor, közgazda, szül. Budapesten 1842 jun. 18. A kereskedelmi pályára nevelték. 1879. a székesfehérvári orsz. kiállításnak intézője lett; ez alkalomból kapta a III. o. vaskorona-rendet és a lovagi címet. Részt vett az 1885-iki kiállítás pénzügyi rendezésében, több nagyobbszabásu iparvállalat és pénzintézet alapításában. Az Adria gőzhajótársulatot, melynek alelnöke, jelentékeny közgazdasági faktorrá emelte. Iparos és kereskedelmi közintézeteknél előkelő bizalmi állást foglal el.

Forrás: Pallas Nagylexikon