Lefebvre

(ejtsd: löfévr), 1. Ferenc József, Danzig hercege, francia marsal, szül. Ruffachban (Elzász) 1755 okt. 25., megh. Párisban 1820 szept. 14. 18 éves korában a testőrségbe lépett, honnan 1792. mint százados a rendes hadseregbe helyeztetett át. Ettől fogva gyorsan emelkedett, 1793 (dec.) dandárparancsnok, egy hóval később már hadtestparancsnok lett. A rémuralom napjaiban a Wasgauban, majd a Sambre és Meuse mellett parancsnokolt. 1796. a Rajna és Mosel hadosztályok élén sokáig féken tartá az osztrák főhadat és Altenkirchen mellett is győzelmet aratott. Az 1799. hadjáratban Jourdan alatt egy 8000 emberből álló hadosztállyal Stokach mellett, a Károly főherceg alatt álló 30 ezer osztrák ellenében újra sikert aratott. Súlyos sebektől borítva, kénytelen volt Párisba visszatérni, de alig hogy egészsége helyreállott, mint a direktoriális testőrség főparancsnoka brumaire 18. behatolt az ötszázak tanácsába és a komolyan fenyegetett Bonaparte Lucián elnököt megszabadította támadóitól. Mindvégig őszinte hive volt Bonaparte Napoleonnak, ki őt a XVI. hadosztály parancsnokává s 1800-ban szenátusi pretorrá nevezte ki, mely méltóságot egész a királyság visszaállításáig megtartá. Miután 1804 május 19-én marsallá lett, 1806. Jena mellett a testőrgyalogságot vezényelte és lényegesen hozzájárult a nap sikeréhez. Az Eylau melletti ütközet után Napoleon által Danzig ostromával megbizva, nagy ügyességgel oldotta meg nehéz feladatát, s miután a fontos erősséget 1807 máj. 27. megadásra kényszerítette, a császár L.-t Danzig hercegének nevezte ki. A spanyol hadjárat új babérokat hozott L.-nek. Mint az V. hadtest parancsnoka 1808 okt. 31. fényes győzelmet aratott Durango mellett, elfoglalta Bilbao városát s a guenesi magaslatokon megverte az angolokat Blake alatt. A november 11. és 12-iki véres napokon is győzedelmeskedett Espinosa de los Monteros mellett, mire dec. 3. Segoviába nyomult. 1809. Tirolban találjuk L.-t mint a bajor-francia csapatok fővezérét, mellyel sikerült a tiroliak felkelését levernie; később részt vett az Eggmühl és Wagram melletti ütközetekben; az 1812-iki orosz hadjárat alkalmával pedig a francia testőrséget vezényelte. A császár első lemondása után L. meghódolt a Bourbonoknak s 1814 jun. 4-én pairré neveztetett ki. De miután L. a száz nap alatt ismét Napoleon mellé állott, a második restauráció alkalmával minden méltóságától megfosztatott. 1816. azonban XVIII. Lajos visszaadta L.-nek a marsalli címet, sőt 1819 márc. 5. még pairi méltóságába is visszahelyezte. L. neje, kivel mosónő korában ismerkedett meg a tábornok, eredeti, nem igen etiquette-szerü, de egyeneslelkü nő volt, ki még a császárnak is megmondta az igazat. Újabban Sardou Madame Sans Gene c. darabjának hősnőjévé választotta. E szindarabot Szókimondó asszonyság címen a budapesti népszinházban sikerrel adják.

2. L. Gyula József, francia festő, szül. Tournanban 1832 márc. 10. Párisban Cogniet mester tanítványa volt. Már 1861. Priamus halála képével megnyerte a Roma-díjat; s azóta is mindig különös kedvvel fest mitologiai tárgyu vásznakat, melyekben mesteri technikájával és a meztelen test gyönyörü megérzékesítésével nagy hatást ért el. L. sok jutalmat nyert és számos kitüntetés érte; nevezetesebb festményei; Nympha és Bacchus (1866); Az igazság (1870, a párisi Luxembourg-palotában); Chloe álma (1875), Mignon (1878); Eva leánya (1891); IX. Pius pápa (a szt. Péter-templomban) stb. L. 1891. az Académie des beaux arts tagja lett.

Forrás: Pallas Nagylexikon