Légbeli gyökér
v. légi gyökér (növ., radix aërea), az olyan mellékgyökér,
mely nem a földben van, hanem a szárból v. a fa koronájából nő s a levegőben
csüng. L.-es növény leginkább a forró tartományokban van. Némyel növény L.-e
kapaszkodásra való; a forróvidéki orchideák és aroideák ezekkel erősítik
magukat a fa kérgéhez, s nedvességet és táplálékot is kapnak vele, egyrésze
azonban szabadon csüng. Európában a borostyánnak van légbeli kapaszkodó
gyökere, a Solanum Dulcamaráé meg a Lyciumé elsatnyult, csak vizben növekszik
ki. A földbe erősödő L.-ből sarj is keletkezik, az anyafa alatt megnő, onnan
kiásva, ról a faj szaporítható, v. a sarj a fa alatt felnő és az anya
koronájával össze-vissza fonódik. V. ö. Schuch József, A járulékos gyökerek
(Értekezések a term.-tud. köréből, 1877); ugyanattól: Ist der Epheu die einzige
Pflanze, welche Luftwurzel trägt) (Botanische Zeitung 1876).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|