Légcsőmetszés

(tracheotomia), az a sebészeti operáció, mellyel a nyak elülső részén a légcsövet felhasítják a célból, hogy a levegő a tüdőbe hatolhasson s a beteg újra lélekzetet vehessen, vagy pedig a célból, hogy a gégében vagy légcsőben levő kóros növedékeket (polypus, papilloma), esetleg odajutott idegen testeket (csontdarabok, magok stb.) eltávolítsák. Olyan esetekben végezik tehát, hol a levegő bejutása a légutakba akadályozva van a beteget fulladás veszélye fenyegeti. Legtöbbször ad reá alkalmat a gége ama gyulladásos állapota, melyben a gyuladás terméke hártyák, szalonnaszerü csapadékok alakjában rakódik le a gége és légcső belső felszinére s ezzel eltömeszeli vagy szűkíti a légcsövet vagy gégét. Ilyen baj első sorban a croup, difteritisz, azután gyógyulásra nem hajlamos fekélyek, gümős vagy bujakóros betegségek. Ez utóbbiak a nyálkahártya megduzzadása által, vagy a gége heges szűkülése által okoznak légzési nehézségeket. Magában véve a L. nem veszélyes operáció, de az okul szolgáló bajok teszik fontos és súlyos természetüvé s legtöbbször életmentő jelentősége van. A légcső felhasítása után külön idomu ezüst- vagy kemény kaucsukcsövet illesztenek a seben keresztül a légcsőbe, hogy ezen át a légzés akadály nélkül történhessék. Ha a gégebaj annyira gyógyult, hogy a levegő átjárását többé nem akadályozza, akkor a csövet eltávolítják s a légcső sebe hamarosan összeforrad.

Forrás: Pallas Nagylexikon