Legeltetés

az, midőn a gazdasági háziállatok a legelőn tápláltatnak. Vannak oly szerencsés éghajlattal biró országok, melyekben az állatok télen-nyáron a legelőn lehetnek: ilyenek p. Spanyol- és Dél-Olaszország, Ausztrália, részben Angolország stb.; itt kevesebbe kerül az állatok tartása mint nálunk, részint a nélkülözhető vagy legalább olcsóbb istállók miatt, részint mert a L. a táplálás legolcsóbb neme. Nálunk azonban főleg csak nyáron járnak az állatok a legelőre, de a L.-t célszerü is ezen évszakban annyira kihasználni, amennyire az időjárás engedi, mert a L. természetszerübb a nyári istállózásnál; ezért nyáron, a rendesen munkára használt lovat és ökröt kivéve, minden állatot a legelőre kell hajtani. A L.-t többnyire már. végén vagy ápr. elején fokozatosan kezdik meg, vagyis lassu átmenetet eszközölnek a téli etetésről a L.-re, s eleintén csak a közelebb fekvő legelőket használják, hogy a télen elgyengyült állatok fokozatosan megerősödjenek. Később az állatok egész nap, gyakran éjjel is a legelőn maradnak, de a fejős tehenetek és az eső elől féltett állatokat éjjelre hazahajtják. Igen nagy legelőkön nem hajtják az állatokat naponként végig, mert azok akkor igen sok füvet elhagynak fásulni, azért a nagy legelőt néhány - karók által megjelölt - részletre osztják, s a részleteket több napi időközökben legeltetik, miáltal nemcsak jobban használják ki a legelőt, de esős nyarakon esetleg kaszálónak is maradhat az utolsó részlet. Szokásos az állandó legelőre helyenként néhány fát ültetni, hogy az állatok a forró delet árnyékban tölthessék, s az esetleges eső ellen némi védelmet találjanak. Szomjat ritkán éreznek a legelésző állatok, de mindamellett célszerü őket naponként kétszer megitatni. Ősszel addig járnak az állatok a legelőre, amig az időjárás lehetségessé teszi, de már az utolsó hetekben fokozatosan átmenetet kell a téli etetésre eszközölni.

Üzleti szempontból a L. mellett szól, hogy olcsóbb tartást tesz lehetővé, minthogy a takarmány lekaszáltatása, gyüjtése, adagolása s a trágya kihordása elesik s hogy a L.-sel járó testmozgás az állatok egészségére és fejlődésére nagyon üdvös. Azonban árnyoldalai, hogy a takarmánytermő terület rosszabbul használtatik ki, hogy a takarmányozás rendszerint nem olyan egyenletes és hogy sokkal kevesebb trágyát szolgáltat. A L. tehát főkép ott van helyén, ahol a föld olcsó s a tőke és munka drága, tehát extenziv viszonyok között, de intenziv viszonyok között is sikerrel alkalmazható ott, hol a csapadékdús éghajlat a fűnövésnek kedvez. Ezen okból nagyon elterjedt a L.-i rendszer az Északi-tenger partvidékein és Angliában. Végül elengedhetetlen föltételnek tekintendő a L. állatok tenyésztését, növendékállatok fölnevelését folytató gazdaságokra nézve, mer L. nélkül egészséges és normális testalkatu állatok nem nevelhetők. Az istállózás ellenben inkább belterjesebb viszonyok között s főképen ott van helyén, hol a termelés célja tej és hús nyerése. A L. tehát inkább külterjes, az istállózás pedig belterjes állattartási rendszert jelent, mindazáltal lehet az L.-t is belterjesen s az istállózást külterjesen folytatni, mind a kettő pedig egyaránt okszerü állattartási mód, ha a viszonyokhoz mérten helyesen alkalmaztatik.

Forrás: Pallas Nagylexikon