Legeltetési tilalom
(erdészet). Az erdei legelő az erdőre nézve több-kevesebb
veszéllyel jár. A hátrányok, melyek az állabokat legeltetés folytán érhetik,
nevezetesen a talaj tápláló erejének gyengítéséből és fizikai tulajdonságaik
hátrányos megváltoztatásából, a csemetéknek a marhák által való letaposásából,
de különösen azok lerágásából állnak. Ezenkivül még megemlítendő, hogy a marha
által járt utak többé-kevésbbé megrongáltatnak, a pásztorok pedig minenféle
kihágásokat szoktak elkövetni. Mindezek közül a legnagyobb kár az, melyet a
marha a fiatal csemeték lerágása által okoz, mert ha ez évenkint hosszabb időn
keresztül ismétlődik, nemcsak a fák növekedése van akadályozva, de egész
fiatalosok léte is veszélyben forog. A L., de főképen az utótilalom (t. i. az
újra erdősítés után a fiatal állabokban következő L.; megkülönböztetésül az
előtilalomtól, mely az öreg erdő levágatása előtt könnyebb erdősítés kedveért
néhány évig betartatik), tartamának helyes megállapítása tehát fontos körülmény
és tulajdonképen esetről-esetre külön állapítandó meg, mert a fiatalosok
gyorsabb v. lassubb fejlődése s e szerint azoknak a marha szája alól való
korábbi vagy későbbi kinövése a termőhelytől, a fanemtől, az állabok
keletkezésének módjától (vajjon vetés, ültetés, sarjadzás útján jöttek-e
létre?) és végre a marhanemtől is függ. Az utótilalomidő következőleg állapítható
meg: a vágásos szálerdőre nézve és pedig a tölgy, bükk és jegyenyefenyő
számára, aszerint amint a viszonyok többé-kevésbbé kedvezők, 15-25 év; lúc-,
erdei- és vörösfenyő számára 10-20 év. A magasabb szám különösen a lúcfenyőre
vonatkozik. A sarjerdőre nézve és pedig a bükk, gyertyán és tölgy számára 8-16
év, az akác, éger, juhar, kőris, szil, a nyárfák és füzek számára 5-10 év. V.
ö. Szécsi Zs., Erdőhasználattan kézikönyve (II. kiad. Budapest 1894).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|