(növ., Gladiolus Tourn., dákoska Diószegiéknél, dárdácska v.
dárdavirág Clusius és Veszelszkinél, széplegényfű Békés vmegyében, madárliliom
Benkőnél), a nősziromfélék csinos virága, 90 faja (hazánkban 5) a Fokföldön,
Afrika tropikus részén, a mediterrán vidéken és Keleten nő, Európa felsőbb
részein kevés. Többnyári, hagymagumós; levele szálas v. kardforma, virágzata
füzérszerü, féloldalu, virága kétoldalas, csaknem kétajaku, tölcséres, három
himü, toktermése hártyanemü, háromélü, sokmagu. A G. communis L. D.-európai,
virága szép piros, fehér v. rózsaszinü. Gumója kissé édeses, gyenge
ibolyaillatu, kerek győzedelmes gyökér (radix victorialis rotundae) néven
megsebesítés és más betegségek ellen, babonás célokra, mint sebgyógyító, a
rossz lelkek ellen is mint amulett volt használatos. Gumóját tévesen tartják
mérgesnek, a disznó szivesen kiturja és megeszi. A G. Byzantinus Mill.
kis-ázsiai, virága biborpiros, a G. cardinalis Curt. fokföldi, virága égőpiros,
a G. floribundus Jacq, fokföldi, virága nagy, halvány rózsaszin, a G. ramosus
Murr. fokföldi, virága csillogó, halavány rózsaszin, fehérrel tarkázott, a G.
Natalensis Reinw. (G. psittacinus Hook). natáli, virága sárga, a széle pirossal
csíkolt. Mind elterjedt kerti dísz, sok faja és fajvegyülése van. A G.
cardinalis-tól meg a G. Natalensis-től ered és sokféle és pompás szinü genti L.
(G. gandavensis hort., l. az ábrát), szabadban is, cserépben is tenyésztik. A
G. edulis Burchell D.-afrikai, gumója ehető. A G. segetum Ker. gyökerét
Dioskorides Xiphionjának tartják, melyet ő sebgyógyítónak, afrodiziacumnak s
amenorrhoe ellen ajánlott. Lisztjét búzaliszthet is keverték. A L.-ot mint
nyári virágot tenyészteni nem nehéz, nálunk még az Alföldön is gyakori kerti
dísz.
[ÁBRA] Gladiolus gandavensis.
Forrás: Pallas Nagylexikon