Legis actiones

(lat.), a római perjogban a perindításnak legrégibb módja, melynek ünnepélyes formái bizonyos szavak elmondásában állottak, olykor jelképies cselekvények kiséretében. Ötféle L.-ról van határozottabb tudomásunk, u. m. a sacramentum, a judicis postutlatio, a condictio, a manus injectio és a pignoris captio. A L. helyébe később az u. n. formulák léptek. Mindkettő szorosan összefügg a római pernek kettős, u. m. in jure és in judicio tagolatával, aminek a modern perben nyoma sincs. Ma az ember az illetékes biróhoz fordul keresetével s tőle kap itéletet. Rómában ez máskép volt. Ott a jogszolgáltató magisztrátus (a rex, a konzulok, majd a pretorok) tevékenysége nem terjedt ki az egész perre, hanem csak annak megindítására s elrendezésére, miért is az ő előtte való (az u. n. in jure) eljárás nem is végződik itélettel, hanem az itélethozatalra hivatott biró (judicium) elé utasítással. Igy van ez a L., igy a formulák alatt. Csakhogy mig amott a feleknek in jure mondott ünnepélyes szavai és cselekményei voltak a judicium előtti eljárásra irányadók, a formulában a pretor utasítást adott a kinevezett birónak, mit vizsgáljon meg s mitől függően marasztalja el vagy mentse fel az alperest.

Forrás: Pallas Nagylexikon