Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
légsúlymérő... weather-gag...
légsúlymérő... weather-gau...

Magyar Magyar Német Német
Légsúlymérő... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Légsúlymérő

(barometerk, Toricelli-féle cső), a levegő nyomásának mérésére szolgáló készülék, melynek feltalálása egybeesik magának a légnyomásnak feltalálásával. Ősidők óta tudták, hogy ha dugattyuval ellátott csőnek (szívócsőnek) egyik végét vizbe vagy más folyadékba mártják és a dugattyut felhúzzák, utána nyomban viz tódul fel a csőbe; azonba a XVII. század közepéig ezt a jelenséget nem a levegő súlyának és az ebből származó nyomásnak, hanem annak tulajdonították, hogy a természet irtózik az ürtől (horror vacui). Galilei, ki a levegő súlyát nemcsak hogy ismerte, de már meg is mérte, a viz felemelkedését akként magyarázta, hogy a horror vacui miatt a viz a dugattyuhoz tapad és midőn firenzei kertészek értesítették, hogy a viz egy újonnan készített szívó kút csövében 18 olasz rőfnél (körülbelül 10 m.) magasabbra nem emelkedik, azt mondá, hogy a tapadás 18 rőfnél magasabb vizoszlop súlyával már meg nem küzdhet és hogy ez a súly a horror vacui mértéke. A helyes megfejtést azonban csak az ő hires tanítványa, Torricelli találta meg 1643. Torricelli ugy vélekedett, hogy a levegő súlyos test létére nyomást gyakorol, és ez a nyomás, mint minden hidrosztatikai nyomás, minden irányban, tehát alulról felfelé is, egyenletesen elterjed és igy egy vizoszlopot is felemelhet; de ha a vizoszlop 18 rőfnél magasabb, a légnyomás már nem tarthatja egyensúlyban és az oszlop fölött üres tér marad; továbbá ugy vélekedett, hogy ha a kisérletet viznél sűrübb folyadékkal hajtanák végre, a folyadékoszlop, a hidrosztatika törvényeinek megfelelőleg, a vizoszlopnál annyiszorta volna alacsonyabb, ahányszorta az illető folyadék sűrübb a viznél; tehát a viznél mintegy 131/2-szer sűrübb kéneső csak 76 cm.-nyire emelkednék fel. A kisérlet igazolta ezt a következtetést. Torricelli mintegy 100 cm. hosszu, egyik végén zárt üvegcsövet kénesővel megtöltvén, a cső nyilt végét ujjával elzárta, a csövet megfordította és ujjával elzárt végét kénesővel megtöltött csészébe merítette. Midőn ujját elvette, a kéneső a csőben alászállott, de csak annyira, hogy a csőben egy 76 cm. magasságu oszlop maradt meg. Pascal és Torricelli kisérleteit a párisi St. Jaques-toronyban más folyadékokkal is ismételte és az ő felhivására Périer az 1570 m. magas Puy de Dôme nevü hegy különböző magasságu pontjain tett kisérletekkel még azt is bebizonyította, hogy a légnyomástól egyensúlyban tartott kénesőoszlop magassága a megfigyelő helyre nehezkedő légoszlop magasságával együtt csökken. Végre kitünt, hogy ha a csőbeli kéneső fölött levő tér (Torricelli-féle ür) és a külső tér között a cső felső végének letörése vagy csap révén közlekedés létesül, a kénesőoszlop rögtön lesülyed és a levegő sziszegéssel a csőbe tódul. Mindezek a kisérletek kétségtelenné tették, hogy a szívócsövekben felemelt vizet a légnyomás tartja egyensúlyban, és hogy a Torricelli-féle kisérletben a kénesőoszlop nyomása pontosan egyenlő evvel a légnyomással.

A Torricelli-féle kisérletet tehát végrehajtva, máris L.-t, azaz a légnyomás mérésére szolgáló készüléket lehet szerkeszteni, mert mindössze is csak arról kell még gondoskodni, hogy a kénesőoszlop magassága akár magára a csőre vésett, akár a csőhöz erősített mérő-vesszővel megmérhető legyen. Egy 76 cm. magasságu kénesőoszlopnak 1 cm2 területre való nyomása 1033 g. (l. Légkör) és mivel a folyadékok gyakorolta nyomás egyazon nyomott lap és a folyadéknak egyazon sűrüsége mellett csakis a folyadék magasságától függ: a légnyomás meghatározására is a kénesőoszlopnak az edénybeli kéneső felszinétől számított magassága, melyet röviden L.-állásnak mondanak, teljesen elegendő. A később szerkesztett L.-k kényelmesebbek, pontosabbak vagy könnyebben szállíthatók, de Torricelli alapgondolata mindegyikükben megvan. Azok a L.-k, melyekben a cső kénesővel megtöltött külön edénybe van állítva, edényes L.-k; ilyen maga az eredeti Torricelli-féle L. is; vannak továbbá olyan L.-k, melyeknek nincs edényük, és e helyett a cső alsó vége U-alakulag fel van görbítve, ugy, hogy a borometer kétszáru közlekedő csövet képez, melyben a kénesőnek két szárbeli szintje között levő magasság-különbséget kell lemérni, mivégből v. a mérővessző zéruspontját kell a kéneső alsó szintjére beállítani, vagy pedig mindkét szintnek magasságát kell megmérni s e két magasság különbségét venni. A közönséges L.-kön a felgörbített szárnak az a tájéka, hol a kéneső szintje állani szokott, körte- vagy gömbalakulag van kitágítva; ekkor a légnyomás változásaikor az alsó szint csak keveset változik és közép-magasságban a mérővessző kedzőpontja; de pontos mérést az ilyen L.-vel csak akkor végezhetni, ha az csak a legújabb időkben alkalmazott ugynevezett redukált skálával van ellátva, melyen a kéneső szintjének a körtében való változása figyelembe van véve. Hogy a L.-t szállítás közben baj ne érje, különösen pedig, hogy a Torricelli-ürbe levegő ne hatoljon, különböző szerkezeteket gondoltak ki: ezek az u. n. utazásra való L.-k, mig az egyazon állomáson való megfigyelésre szánt szerkezeteket állomás L.-nek mondják. A L.-állás helyes meghatározására igen fontos, hogy a Torricelli-ürben semmi levegő v. vizgőz ne legyen, minélfogva a L. csőbe töltött lehetőleg tiszta kénesőt a L. összeállítása előtt a kéneső forráspontjáig kell felhevíteni; a művelet a L. kifőzése.

[ÁBRA] 1-2. ábra. Fortin-féle légsúlymérő.

A Fortin-féle utazásra való L. (1. és 2. ábra) edényes L.; hogy az edénybeli kéneső szintje leméréskor mindig összeessék a skála kezdőpontjával, az edény a feneke bőrből van, melyet a nekifekvő b csavarral feljebb kell emelni vagy lejebb kell ereszteni mindaddig, mig a kéneső szintje éppen érinti a c elefántcsont-pecket, mely az átlátszó edény födeléből az edény belsejébe nyulik; e pecek hegye azonban a skála kezdőpontja minfélfogva már csak a kéneső felső szintjének magasságát kell megmérni. Ez a Fortin-féle L.-kön, éppen ugy mint a szivornya-L.-kön, noniusszal történik, melyet vagy pókhálószálas mikroszkóppal, vagy pedig szemközt álló két él segítségével állítunk be. Ha a L.-t szállítani akarják, a b csavarral az edény bőrfenekét annyira kell emelni, hogy a kéneső az edényt egészen kitöltse; ugyanekkor a kéneső a csövet is egészen kitölti, tehát a készülék meg van óva a kéneső rázkódásából származó bajoktól.

[ÁBRA] 3. ábra. Szivornya-légsúlymérő.

A szivornya-L.-k csöve deszkába van illesztve (3. ábra), mely csak két helyen, ahol a kéneső szintje vannak, az OO és PP nyilásokkal van áttörve. Az SS skála, mely A csavarral eltolható, két mikroszkóppal (M1 és M2) van ellátva, melyek közül az alsó (M1) a skálával maradandóan egybe van kötve s a skálával együtt mozdul el, mig a felső (M2) az N noniusszal van ellátva és a B csavar segítségével a skálán elcsúsztatható.A L. állást ugy mérik le, hogy először is az A csavarral a skálát ugy állítják be, hogy az a M. mikroszkóp pókhálószála a kéneső alsó szintjén álljon, ezután a B csavarral a felső mikroszkópot állítják be a kéneső felső szintjére, mi megtörténvén, az N noniusszal a skálán leolvasott szám kifejezi a két pókhálószál távolságát s igy a kénesőoszlop magasságát is. A skálán levő T1 hőmérővel a skála mérsékletét, a készülék belsejében levő T2 hőmérővel pedig a L. kénesőjének mérsékletét lehet mérni. A berlini Fuess edényes L.-i mint utazásra való és mint állomás L.-k egyaránt kitünőek; az 5. ábra a L. felső felét kisebb mérték szerint, a 4. ábra pedig ugyancsak a L.-nek alsó felét nagyobb mérték szerint rajzolva mutatja. A L. hosszabbik AA szára kénesővel megtöltött s alul szintén bőrzacskóval elzárt edénybe merül, mellyel a rövidebbik B szár közvetetlenül közlekedik. Megfigyeléskor a kéneső szintjét a rövidebbik szárban a G csavar segítségével a skála kedzőpontjára, az N noniusszal ellátott D réztok alsó szemközt fekvő éleit pedig a kéneső felső szintjére állítják be; ekkor a noniusznak a skálán való állása meghatározza a barometerállást. A L. rövidebbik szára S-nél végződik; szállítás előtt a G csavarral a kénesőt addig emelik, mig a hosszabbik szárat egészen, a rövidebbiket pedig S-ig kitölti, ezután az S-nél levő zárral elzárják. Igen jó szerkezetüek a bécsi Kapeller L.-i is; nálunk mindennemü szabatos kéneső L. készítésével Kiss Károly (bpesti egyetemi üvegtechnikai) intézete foglalkozik.

A különböző L.-állások csak akor hasonlíthatók össze, ha előbb bizonyos javításokat tesznek rajtuk. Először is figyelembe veendő a mérséklet. Ha a különböző mérsékleteknél egyazon nagyságu légnyomás uralkodik is, a L.-állások mégis különbözők lesznek, mivel a kéncső a melegben kiterjed, ennélfogva sűrüsége, tehát súlya is, a mérséklettel változik, és egyazon légnyomás a ritkább kéncsőből magasabb oszlopot tarthat egyensúlyban, mint a sűrübből. De még a skálának a hossza is, bár jóval kisebb mértékben, szintén változik a mérséklettel. Ennélfogva szokás az összes megfigyeléseket 0°-ra redukálni vagyis kiszámítani, hogy mekkora lett voln a L.-állás, ha megfigyeléskor a kéneső és a skála mérséklete 0° volt volna. Hőtani elveken nyugvó egyszerü számítás mutatja, hogy a t Celsius foknál megfigyelt b L. állásból a 0°-ra redukált B állást (ha a 0-nál helyes skála sárgarézből van) a következő képlet adja: B = b - 0,000162bt.

A következő táblázatban a b-ből levonandó tagnak, vagyis a javítmánynak értéke már össze van állítva.

b mm

10°

12°

14°

16°

18°

20°

22°

24°

26°

28°

30°

730

1,0

1,2

1,4

1,7

1,9

2,1

2,4

2,6

2,9

3,1

3,3

3,6

740

1,0

1,2

1,5

1,7

1,9

2,2

2,4

2,7

2,9

3,1

3,4

3,6

750

1,0

1,2

1,5

1,7

2,0

2,2

2,5

2,7

2,9

3,2

3,4

3,7

760

1,0

1,2

1,5

1,7

2,0

2,2

2,5

2,7

3,0

3,2

3,5

3,7

Egy másik javítást az u. n. hajcsöves depresszió miatt kell végezni. Ugyanis a kénesőnek az üvegcsövekben domboru felülete (meniszkusz) van, mely mélyebben áll, mint a vizszintes felület, és pedig annál mélyebben, mennél szűkebb a cső. Ennélfogva jó L.-khez csak legalább is 8 mm. belső átmérőjü csöveket használnak. A hajcsövesség befolyását, melyet rendszerint már a műszerkészítő kiigazít, igen tágas csövü L.-kkel (normál-L.-k) való összehasonlítás révén határozzák meg. Végre mivel a nehézség, tehát a kénesőoszlop súlya is a geográfiai szélességgel és a tenger szine felett való magassággal változik, a már 0°-ra redukált L.-állásokat még 45° szélességre és a tenger szinére kell redukálni; az az u. n. nehézségi javítás. V. ö. Heller, Az időjárás (Term.-tud. Társ., Budapest 1888, 95. l.)

[ÁBRA] 4-5. ábra. Fuess-féle edényes légsúlymérő.

Még a legjobban szerkesztett kénesős L. szállítása is bajos, minélfogva újabb időben nagyon elterjedtek az u. n. aneroid L.-k (fém-L.-k, szelence- v. rugós L.-k); aneroid, gör. «nem nedves», azaz kéneső nélkül való). Az elsőt az angol Vidi szerkeszté (1847); lényeges része egy madnem légüres, tehát a változó légnyomástól kisebb-nagyobb mértékben behorpasztott fémszelence: a Bourdon-féle aneroid (1850) lényeges része pedig egy körívalaku, légüres, tehát a légnyomástól kisebb-nagyobb mértékben összegörbített fémcső.

[ÁBRA] Átmetszet

[ÁBRA] Alaprajz.

[ÁBRA] 6-7. ábra. Naudet-féle légsúlymérő.

A 6. és 7. ábra a Naudet- és Hulot-tól javított Vidi-féle aneroidot mutatja, mely barometre holstérique néven (gör. «egészen tömör», azaz folyadék nélkül való) nagyon elterjedt. A műszer főrésze a skatulya-alaku és majdnem légüres b fémszelence; a változó légnyomás e szelence hullámzott és rugalmas tetejét kisebb-nagyobb mértékben behorpasztván, ezt a magában véve igen csekély mozgást a c, f, m, u, n emeltyü- és kerékmű mintegy megnagyítva a z mutatóra viszi át, mely óramutató módjára mozog egy köralaku skála felett, melynek beosztása egy jó kéneső-L.-vel való összehasonlítás alapján készül. A zürichi Goldschmid aneroidjaiban a mozgást átvivő bonyolult szerkezet, mely az aneroidok járásában bizonyos szabálytalanságokat okoz, mellőzve van és e helyett két emeltyüvel való kapcsolatban csak egy mikrometer-csavar van alkalmazva. Az aneroidok rendkivül kényelmes és igen érzékeny műszerek, de a légnyomás abszolut meghatározására a leolvasott barometerállásokon okvetetlenül bizonyos javításokat kell tenni, vagy inkább minden egyes eszközhöz javítótáblázatot kell összeállítani. V. ö. ifj. Bodola Lajos, Kirándulók Zsebkönyve (Term.-tudom. Társ., Budapest 1888. II. fej.).

[ÁBRA] 8. ábra. Mérleg-légsúlymérő.

A barometrográfok (barográfok) önjelző L.-k, maguk jegyzik fel a légnyomás változásait; ily eszközöket különböző elvek szerint szerkesztettek. A római Secchi igen jó sikerrel alkalmazta Morland mérleg-L.-jét (8. ábra), mely a légnyomás egyensúlyozta kénesőoszlopnak nem magasságát, hanem súlyát jelzi, tehát egészen független a mérséklettől. A L. csőnek A alsó része csak 6 mm. átmérőjü, de felső végéhez 32 mm. átmérőjü és 60 mm. magasságu B edény van forrasztva. Acsőnek hegyesre kihúzott alsó vége kénesővel megtöltött edénybe merül, felső vége pedig a C kengyel segítségével térdalaku mérlegrúdnak D karjára van függesztve; a rúdnak F másik karja eltolható futósúllyal ellátott acélrúdban végződik. Ugyancsak a mérlegrúdhoz van kapcsolva a K mutató, mely lefelé irányul és a végén egy vizszines állásu csúccsal van ellátva. A mutatónak eme csúcsa előtt P papirszalag állandó sebességgel mozhog, és egy elektromágnesi készülék a csúcsot 10 percnyi időközben a papirosra nyomja; az igy keletkező pontok koordinátái mindenkor meghatározzák a L.-állást. A Hipp-féle barometrográfban aneroid L. van alkalmazva. V. ö. Hoffmann, Bericht über die wissenschaftlichen Apparate der Londoner internationalen Ausstellung im Jahre 1876 (Braunschweig 1878).

A L.-s megfigyelések a legfontosabbak közé tartoznak, melyeket meteorologiai vagy magasságmérési célokból (l. Magasságmérés) és igen sok más kisérletben szoktak tenni. A meteorologiai megfigyelések célja a légnyomásnak és időszakos változásainak a végből való megismerése, hogy a légnyomásnak az időjárással való általános, vagy egyes légköri jelenségekkel (eső, szél) való különös összefüggését megállapítsák. A megfigyelésekből kitünt, hogy a légnyomás a tengerszinén fekvő minden helyen korántsem egyenlő, hanem hogy az egyenlítőtől a sarkok felé növekszik, 30° és 40° É. sz. alatt maximumát éri el, azután ismét fogy és 60° és 70° sz. között a legkisebb. A tengerszinén az átlagos L. állást a különböző É. sz. (j) alatta következő táblázat mutatja.

j

mm

j

mm

j

mm

j

mm

760,2

30°

764,7

50°

760,2

70°

753,4

10°

761,3

40°

762,5

60°

756,8

75°

756,8

20°

763,6

45°

760,2

65°

751,2

-

-

De a L. egyazon helyen is többféleképen ingadozik; ingadozásai vagy időszakosak (szabályszerüek) vagy nem időszakosak (szabálytalanok). A napi ingadozás, melyet Humboldt oly szabályosnak talált, hogy a L. állásából hozzávetőleg meghatározhatta az időt, a következő: reggli 4 órakor a L. állása a legalacsonyabb, innentől reggel 10 óráig emelkedik, d. u. 4 óráig sülyed, azontul esti 10 óráig emelkedik, hogy reggli 4 óráig ismét sülyedjen. Azok az órák, melyekben a maximum és minimum beáll, a L.-s fordulati órák, melyek az évszakok, de még a földfelület különböző helyei szerint is kevéssé változnak. Az évi ingadozás abban áll, hogy télen a L. kissé magasabban áll mint nyáron; ez az ingadozás az egyenlítői vidékeken nagyobb és szabályosabb járásu mint a mérsékelt és hideg égövekben; a tenger szine feletti tetemes magasságokban csekélyebbé válik. Ha mindazokat a helyeket, melyekben a L.-állások havi középértéke egyenlő, folytonos vonallal összekötjük, az izobár (izobarometrikus) vonalakat nyerjük. A nem időszakos ingadozások télen nagyobbak mint nyáron és a geográfiai szélességgel elannyira növekszenek, hogy az időszakosakat gyakran egészen elfedik.

A L. ingadozásainak oka a szelekben rejlik, s ezek ismét a melegségnek a föld felületén és a légkörben való egyenlőtlen és folyton változó elosztásából származnak. Ha a levegő hideg, vagy ha lehül, nehezebb vagy nehezebbé válik és a L. emelkedik; meleg v. melegedő levegő és légram ellenkezően hat. Az időjárás jellege vidékünkön két rendbeli főramtól, a meleg délnyugati szelektől (egyenlítői áram) és a hideg északkeleti szelektől (sarki áram) függ. Az előbbiek nedvességük miatt felhőket és borulatot hoznak és ilyenkor a L. mélyen áll; sülyedéséből gyakran a magasban vonuló délnyugati áramlás már akkor felismerhető, mikor a szélkakas még egészen csendes. A száraz, északkeleti szelek idején a L. magasan áll, az ég derült. Ha a L. nyáron forró idő után sülyed, némi valószinüséggel zivatart lehet várni, mig ha szél, eső alkalmával mély állás után emelkedni kezd, jó idő várható. Télen magas L.-állás rendszerint akkor van, ha az ellenkező irányu szelek torlódnak, és köd és eső vagy pedig erős havazás várható, a szerint, amint a déli, vagy pedig az északi szél kerekedik felül. Legmélyebben áll a L. viharok alkalmával, melyek általában annál hevesebbek, minél nagyobb a L.-nek megelőző sülyedése, és a gyors és tetemes sülyedéséből mindig erős szélre lehet számítani; viszont, bármily hevesen fujjon is a szél, a L. gyors emelkedéséből a vihar mihamarabb való lecsendesülése várhatni. A mondottakból kitünik, hogy a L. némi tekintetben időjósnak használható, s éppen e körülménynek köszönheti rendkivüli elterjedését; de az időjárásnak csak valamennyire nagyobb időre, p. 24 órára való megjóslása egyidejüleg sok helyen tett folytonos megfigyelést és az időjárást befolyásoló egyéb együtthatóknak gondos egybevetését kivánja meg (L. Időjárás). A Holdnak régente oly nagynak képzelt befolyása a légkör ár-apályára Bouvard és Eisenlohr vizsgálatai szerint a L.-állában 0,0176 mm.-re redukálódik, tehát a közönséges légnyomás-változásokhoz képest elenyésző.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is