Légszomjuság
(dyspnoe), a nehezített lélekzésnek jelensége, amidőn a
beteg a L. foka szerint kisebb-nagyobb mértékben küzd levegővételével. Ép
viszonyok között, p. gyors futás után észlelhető, vagy hegymászásnál, mig a
kóros állapotok nagy része jár L.-gal, ilyenek a tüdők s mellhártya betegségei,
szivbajok, pangás a hasban, heves láz, szepsis s az ideges asztma, végül
mérges, fojtó gázak belehelése. A L. képe igen súlyos lehet, a betegek ágyban
feküdni nem tudnak, ülnek vagy állanak; karjaikkal fogódzanak s emellett
mellkasuk heves be- és kilékgzési mozgást végez; arcuk halavány, ajkuk kékes,
sőt ujjaik is. A L.-nak két alakját különböztetjük meg, aszerint amint a
levegővételek száma csökkent vagy szaporodott. Az előbb eset a gége szűkületére
mutat. A L. gyógyítása összevág az előidéző ok kezelésével; tünetileg, ha
ellenjavallat nem áll fenn, leggyorsabb hatásu a morfium bőr alá fecskendése.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|